Abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy a berlini Berghain rezidense lehetsz. Sokak szerint a világ legjobb klubja, a legjobb hangrendszerrel. Efféle jelzőkkel mindig óvatosan kell bánni, de ennek ellenére kétségtelen, hogy a hely a világ egyik leghíresebb és legkedveltebb techno klubjának számít.

A Berghain minden kétséget kizárólag az egyik legnépszerűbb techno klub. Az, hogy a hangrendszer a legjobb, vagy az egyik legjobb lenne, igazából nem játszik szerepet. Minden esetre nagyon jól be van állítva. Az emberek mindig jól érzik magukat, és minden alkalommal nagyon örülök, ha ott lépek fel. Ez számomra fontosabb, mint bármilyen szuperlatívusz jelző.

Milyen elvárásokkal indulsz meg a többi klubba? Nem nehéz ezek után a Berghainhoz szokott igényekből lejjebb adni?

Nem, egyáltalán nem… Minden klub más és más, és sok más tényező is fontos szerepet látszik, mint például a helyszín, a város, az emberek és így tovább. Az igényeimet nem kell lejjebb adni, hiszen először ott nincsenek is. Egyszerűen meglepem magam, és akkor helyben döntöm el, mit fogok játszani.

Mi teszi számodra a Berghaint olyan különlegessé? Gondolok itt a pl. kiadóra, menedzsmentre. Neked mégis mélyebb belelátásod van, mint a közönséges vendégeknek.

Az emberek a Berghainban olyanok számomra, mint egy nagy család. 1999 óta vagyok rezidens, ez alatt az idő alatt természetesen jól kiismeri magát az ember. Ez az egész nem egyik napról a másikra lett ilyen sikeres, hanem évek hosszú, kemény munkájának gyümölcse. Számomra elsősorban a zene iránti lelkesedés, valamint az összes érintett által beleadott valami fontos különösen.

A zenéddel gyakran komor hangulatot festesz. Honnan ered ez a hangulat?

Ez egyszerűen csak jön belőlem. De valószínűleg a zenei gyökereim tehetnek róla.

Mik voltak azok?

Az elektronikus zenével nagyjából 1989-ben kerültem tudatosan kapcsolatba. Abban az időben sok szinti popot hallgattam, például Depeche Mode, The Cure, Anne Clark, Kate Bush zenéit. Később Front 242, Nitzer Ebb, amíg aztán 1992-ben megjelent a techno. Egy akkori osztálytársam testvére adott nekem egy maréknyi techno válogatást. Akkoriban számomra a legfontosabb Dj Motte „Klang der Familie” című zenéje volt. Abban az időben utaztam a először a barátaimmal berlini Tresorba.

A saját magadról elnevezett album („Dettmann”), ambient hangzást is magában foglal. Az elektronikus zenének az a fajtája mindig is hatással volt rád?

Rajongok az elektronikus zene minden fajtájáért!

El tudnád képzelni magadat, hogy filmzenét írj? Milyen stílusú filmet választanál?

Nagy kedvem lenne hozzá. Tudom, ez most nagyon közhelyesen hangzik, mert egy science fictiont szeretnék választani, mint amilyen például a Moon. Egy fotós barátomnak, Friedrike von Rauch-nak tavaly készítettem egy zenét a kiállítására. Most is együtt dolgozom Frank Wiedemann-nal (Ame), egy balett darabhoz írunk zenét.

Egy album az Ostgut Ton gondozásában, remixek Modelesektor és Fever Rey részére, már most jelentős zenei portfolióval büszkélkedhetsz. Miben változott a producerkedésed az első lemeztől máig?

Természetesen egyfajta evolúció, ami ott lezajlik. Több, mint tíz éve írok zenéket. Jobban mondva, tíz évvel ezelőtt kezdtem el azzal foglalkozni, hogy zenéket írjak. Akkor még nem gondoltam rá komolyan, hogy egyszer valamit ténylegesen meg is fogok jelentetni. Eleinte még nem állt rendelkezésre annyi lehetőség, mint manapság. Közben, az eltelt évek alatt sok tapasztalatot gyűjtöttem. Végezetül még mindig hallgatás után döntöm el, hogy egy track vagy egy remix megérint-e engem.

Közben számtalan remix felkérést is kapsz. Hogy reagálsz ezekre, és mire mondasz azonnal igent?

Minden alkalommal megtiszteltetésnek érzem, ha felkérnek remix készítésre. Izgalmas olyan bandákkal együtt dolgozni, mint például a Fever Ray, Junior Boys, vagy éppen a Modeselektor, mert nagy örömet okoz nekem, mikor különböző stílusú művészekkel dolgozhatok együtt. Hogy végül belevágok-e a remix készítésébe, abban az idő is nagy szerepet játszik.

Miben különbözik a remixkészítés a sima producerkedéstől?

Remixet kizárólag Ableton Live-on készítek. Saját zenék írásához dobgépeket, külső effekteket és szintetizátorokat is felhasználok.

Saját kiadód Marcel Dettmann Records néven fut. Miért volt fontos megalapítanod?

Abban az időben már nagyon sok zenét felvettem, valamint a Hard Waxban, egy berlini lemezboltban dolgoztam. Valahogy természetesnek tűnt, hogy saját magam is megjelenítsek zenéket.

A kiadódnál Norman Nodge és Wincent Kunth is megjelenéssel büszkélkedhet. Milyen kritériumok alapján döntöd el, ki jelentethet meg nálad zenét?

Eddig még csak olyan művészek zenéit jelentettem meg, akikkel barátok vagyunk. Mint például Norman Nodge és Wincent Kunth. Hozzájuk csatlakozik még egy művész barát. „Answer Code Request”-nek hívják és berlini. Végső soron remek zenéket szeretnék megjelentetni, ez azt jelenti, hogy más művészek felé is nyitott vagyok. Sokat utazom, és ezalatt állandóan érdekes demokat kapok.

Az online platformok, mint például a Soundcloud újabb lendületet hoztak. Hogy kezeled ezeket a nyilvános hálózatokat?

Ismerem persze mindegyiket, de visszafogom magam. A kevesebb néha több.   

Forrás: partysan.net, fudder.de