Ha már a mai humorrovatunk a Balaton Sound nagyszínpadának ma esti főfellépőjéről szólt, akkor ejtsünk egy kis szót a T-mobile terasz legnagyobb mai attrakciójáról Sven Väth-ről is, aki a Cocoon weblapján fejezte ki véleményét a jövő év elején bevezetésre kerülő GEMA-tarifa reform kapcsán.
A tervezett GEMA-díjak emelkedését kiváltó vita igencsak kiverte a biztosítékot a klubok részéről, hozzáteszem: jogosan! Én is felszólaltam a klubokat, valamint rendezvényeket érintő tarifaváltozások ellen, ezért is adom ki ezt a nyilatkozatot.
Azzal vádolnak többek között, hogy GEMA-tagként, én is pénzt keresek velük. Ez csak annyiban állja meg a helyét, hogy csak társult tag vagyok, vagyis nem tartozom annak a 3400 fő szövegíró, valamint zeneszerző táborába, akik teljes jogú tagként hatással lehetnek a GEMA döntéseire, és a befolyt pénzeknek kb. 65%-át zsebelik be. Nem, ehhez a körhöz én nem tartozom.
Jogdíjat a kompozícióim felhasználásáért kapok a GEMA-tól, ezzel én vagyok az elektronikus zenei szcéna azon kevés művészeinek egyike, aki egyáltalán kap valamit.
Ennek a folyamatnak azonban semmi köze nincs a klubok részére tervezett GEMA-tarifa emeléshez, mivel a klub üzemeltetői által befizetett GEMA-költségekből csak alig, vagy éppen semmit nem kapnak azok a művészek, akiknek én játszom a lemezeit. Azok az emberek, akik tényleg a GEMA-ból élnek, ők a szupersztárok, akik dalaikkal állandóan a slágerlisták élén állnak. Ezért aztán a GEMA elosztási rendszere a nagy halaknak kedvez, és zeneszerzők ezreit diszkriminálja, különösképpen a mi szcénánk képviselőit. Éppen ezért – az eltúlzott díjak csökkentése mellett – egy alapvető változásra lenne szükség az elosztási rendszerben. Szerintem ez lenne a legfontosabb a GEMA-reformokkal kapcsolatban.
Mikor a GEMA-díjak tervezett emeléséről beszélek, azt vállalkozóként, valamint klubtulajdonosként teszem, aki évek óta sok embert foglalkoztat, akiknek a munkája a tervezett tarifák miatt most veszélybe került.
A klubkultúra túléléséről van itt szó – egy szcénáé, aminek én csak egy kis része vagyok. A tarifaemelések következtében sok művész megélhetése kerülne veszélybe.
Van különbség aközött, hogy egy kommersz nagy befogadóképességű diszkó csak slágereket játszik, vagy éppen egy élő koncertet rendeznek, vagy pedig – akárcsak a mi esetünkben – techno- vagy house zenét játszanak a dj-k. Ezek között sajnos nem tesz különbséget a GEMA. Jómagam legalább 80%-ban játszom jogdíj mentes zenét, a maradék 20% bakeliten jelenik meg, maximum 1000 példányban. De a GEMA szerint elegendő egy db GEMA-zenét lejátszani ahhoz, hogy az egész este díjköteles legyen. Ez azt jelenti, hogy jogdíjak folynak be… De mégis kinek, ha szinte egyik zene sem jogköteles, amit a szettjeimben játszom?
Ezen kívül az is teljesen igazságtalan, hogy csak a tánctér területe, a belépődíj, valamint a nyitvatartási idő szerint számítják ki a költségeket, mivel a klub tényleges kihasználtságát, és az ez által összefüggő bevételeket egyáltalán nem veszik figyelembe. Ez azt jelenti egészen konkrétan, hogy a klubom, a Cocoon Club, GEMA-szabályozás szerint mindig ugyanannyit fizet a maximum befogadóképesség és a belépődíj alapján. Az már tök mindegy, hogy 10, vagy éppen 1000 ember fogyassza a zenét. Elkerülhetetlenné válik azoknak a kluboknak bezárása, akik nem mindig teltházzal üzemelnek. Ez a sokszínű éjszakai életéről híres Frankfurt számára katasztrófa lenne, hiszen éppen a „kísérletező” klubok már így is alapvetően nagy kockázatot vállalnak a várható látogatottságot illetően.
Sven Väth
Forrás: cocoon.net
