Új rovatot indítunk a mai nappal, ami arra hivatott, hogy nosztalgiázzunk kicsit, elevenítsünk fel néhány klasszikust. Olyan DJ-k, producerek nyomába eredünk, akinek kiadványaira egy emberként őrültünk meg fiatalként a klubok falai közt, okostelefon és internet hiányában néha hónapokig vadásztuk a trackek címét, meglepődve tapasztaltuk, hogy „Ja, hogy ez is az ő lemeze” és hosszasan sorolhatnám az élményeket. Aztán az adott előadók részint hirtelen a feledés homályába merültek, nem lehetett sem olvasni sem hallani róluk. Részint olyan stílusváltáson mentek keresztül, melynek következtében kiszorultak a látókörünkből; ergo elkurvultak. A blog segítségével elsősorban a trance, a house és a techno vonalán haladva mutatunk be ilyen művészeket a fiatalabb generációnak és próbálunk flasback élményeket teremteni az idősebbek számára. Az alapgondoltat már korábban megfogalmazódott bennem egy új, ilyen jellegű cikksorozathoz. A végső elhatározás ennek elindításában az a néhány hete történt egy eset volt, amit itt pár sorban felvázolok. A metrón utazva hallgattam egy nagyon régi mix CD-t, miközben újságot olvastam, melynek sport rovatában megpillantottam egy képet, ami egy ismerős arcú, megöregedett, deres homlokú férft ábrázolt. Ha késsel fenyegetnek, sem ugrott volna be a neve, egyrészt hétköznapi viselete, másrészt az idő vasfoga okozta változás miatt. Ha kék overállban állt volna, talán segít a helyes megoldásban. Nyilván a nevét a kép alatt lehetett olvasni, az illető pedig Damon Hill. Nem tudom kinek mi jut eszébe, de vele kapcsolatban nekem egyből Palik László legendás kérdőmondata ugrik be. Így állt össze a teljes kép az alapgondolat és a címadás tekintetében.
Hova tűnt John Creamer & Stephane Kaneda?
John Creamer pennsylvania legnagyobb városában a 1,5 milliós Philadelphiában nőtt fel, majd a 90-es évek közepén New Yorkba költözött. Itt találkozott a Japánt és Franciaországot is megjárt Stephane Kanedaval. Egyikük számára sem volt ismeretlen a zeneírás. Stephane már együtt dolgozott Satoshi Tomiieval, kettejük studiómunkája a Paranoize nevet viselő track, melyet a Bipath alterego alatt jelentettek meg. Ez annyira jól sikerült, hogy helyet kapott a legandás mixalbum sorozat, a Global Underground 019: Los Angeles mixalbumán is, melyet az ekkor már ismert, de még pályafutása elején járó John Digweed készített el. Első közös projektjük egy 1998-as Joi Cardwell track, a Power remixe volt. Creamer ekkor túl volt már első önálló megjelenlsén is, mégpedig a szintén ebben az évben kiadott Lift Up The Needle címmel, amit az egy évvel később lemezre vágott Clear 12”-es követett.
Az igazi áttörést a 2001-es esztendő jelentette számukra. Az új évezred első esztendejében árasztották magukból a szinte azonnal klasszikussá váló korongokat, legyen szó önálló szerzeményről avagy másik előadó által írt zene újraértelmezéséről. Ebben az évben jelent meg a Forget The World az I Love You vagy az I Wish You Were Here, melyek szinte minden progresssive house DJ lemezestáskájába bekerültek és megtalálhatók mind a mai napig. A remixek tekéntetében még hosszabb a lista. A GU mixlemezeknél maradva: a Los Angeles albumon rögtön az első lemez második trackjeként felcsendül Satoshi Tomiie feat. Kelli Ali Love - In Traffic című trackjének a John Creamer + Stephan K remixe. Néhány hónappal később kerül a boltok piacára a GU sorozat újabb, sokak által a legjobbnak vélt darabja a Global Underground 021: Moscow; amit szintén egy legendás páros, a Deep Dish készített. Ezen hallható a nemrég említett I Wish You Were Here valamint Nat Monday - Waiting című szerzeméyne John Creamer And Stephane K újraértelmezésében. Ezzel a trackkel kezdődik Paul Oakenfold, az ekkor már első fénykorán túl lévő trance mágus Perfecto Presents ... Paul Oakenfold: Ibiza dupla mixlemezre is. Szintén ekkor kezdték a klubokban a fiatalokkal megismertetni a Puretone – Addicted To Bassének, a The Crystal Method – You Know It’s vagy Lula - The DJ, The Music & Me Creamer And K remixét. Ugyancsak 2001-et írtunk, mikor néhány alapvetően populárisabb zeneszám tribal/house vonalon történt átértelmezése is kikerült a páros kezei közül. Ezek közé tartozik az Iio – Rapture vagy az elektronikus zenében üttörő formációnak számító New Ordernek a Crystalja. A Kosheen – Hide U pedig soha nem látott magaslatokba emelte a szerzőket; 2001-ben elnyerte az év remixe díjat és az akkori brit Top 10 Charton egészen a 6. helyig kúszott fel.
Az ezt követő esztendő sokkal visszafogottabra sikerült a saját produkciók terén. Mindössze egy tracket sikerült kiadni Tora Chan címmel. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az adott lemez másik oldala is egy másik előadótól, egy bizonyos Dylan Drazentől származik. A remixek is szerényebb számban jelentek meg, minőségükre azonban nem lehetett panasz. Az ír énekesnő Sinéad O'Connor - Troy - The Phoenix From The Flame remixe mai napig zseniális. Az év vége felé pedig érkeztt Moony - Dove (I'll Be Loving You) (John Creamer & Stephane K Vocal Mix). Ez utóbbi szerepel a 2003-ban megjelent Global Underground 025: Toronto dublán, mely szintén sokak számára idéz fel kellemes emlékeket sőt volt akinek ez a lemez meghatározta zenei beállítódását is. A Billboard magazine például az év legjobb elektronikus zenei albumának választotta. Ide tartozik, hogy önálló úton haladva ugyan, de Stephane K ebben az évben adta ki Numb című trackéjt, mely szintén hallható az albumon Meat Katie remixben.
A páros zenei ízlésére John Digweed is felfigyelt, aki felkérte őket saját kiadója, Bedrock Recordings soron következő, immáron negyedik Bedrock Compilation mixalbumának elkészítéséhez. Ezzel olyan lemezlovasok táborához csatlakoztak, mint Jimmy Van M, Chris Fortier avagy a kiadó alapító tagja, John Digweed, akik a korábbi mixlemezek elkészítéséért voltak felelősek. A dupla CD szeptemberben került a boltokba, ez a páros első és mind ez idáig utolsó albuma.
A következő évek sikerei elég váltakozóak voltak. 2003-ban megjelent a londoni trio, a Dub Pistols – Problem Is remix, mely ismét hatalmas sikert aratott a danceflooron, akárcsak Moby és az Extreme Ways. Ezek után elérkezettnek látták az időt arra, hogy életre hívjanak egy saját maguk által managelt kiadót, mely az NY Love Music nevet kapta. A label kezdetben is döcögött, nem volt igazán termékeny, mint ahogy várták.cv Az első évben kiadobták a Storm Is Rising (feat. Lance Jordan & Susana Jelenic) valamint a Last Night I Was Dreaming (presents Dr. T) darabokat, majd jött Rosko - Love Is A Drug, melyen egy-egy vocal es egy dub mix található kettejüktől. 2005-ben érkezett még két remix; Rachael Starr - Till There Was You és a Basement Jaxx – All I Need valamint az NY Love Music első és egyben utolsó darabja is melyen nem működtek közre, Tripasaurus vs. Blockhead – State Of Unawake címmel. Gyakorlatilag ennyire futotta a label erejéből, ha csak a 2007-ben újra kiadott I Wish You Were Here digitalis MP3 formátumát nem számoljuk bele. 2007 abból a szempontból is meghatározó, hogy valójában azóta nem találkozhatunk a nevükkel mint új remix vagy track, utolsó hivatalos remixük Lance Jordan Feat. Marta Chapman – Shine Together a Dusk Recordingsnál.
Ez idő alatt felléptek a világ számos pontján mint DJ-k, rendszeres vendégeivoltak többek közt a miami WMC-nek is. John Creamer több esetben járt hazánkban is, így a 2003-as budapesti Centro Fly opening partyn, vagy a győri Vertigoban 2005-ben. Mindketten rendelkeznek aktív Myspace regisztrációval, de egyikük sem lépett fel az oldalára 2011 óta.
