A Berlin Calling című film Paul Kalkbrennert underground dj-ből popsztári magasságokba repítette. Interjú legutóbbi albuma, az Icke Wieder kapcsán, a Sky and Sandről, na meg arról, hogy miért nem szereti a napot.Paul, az Icke Wieder már az ötödik albumod a sorban. Amikor egy új album készül, mit gondolsz, hol fogják az emberek hallgatni? Klubban, otthon, autóban vagy éppen a buszon az mp3-lejátszón?
Igazából tökmindegy, hogy hol. Számomra az a fontos, hogy az egészet hallgassák, ne csak annak egyes részeit.
Nem szereted, ha az emberek kiemelnek 1-1 tracket?
Előfordul persze, hogy nem mindenki ugyanazokat a dalokat szereti, vagy esetleg más sorrendben hallhatja meg őket. De az az igazi, ha úgy hallgatják meg, ahogy a korongon is szerepel.
A Berlin Callinghoz képest az új album 10 zenéjének egyikében sem hallhatunk vokált. Az Icke Wieder-rel visszatérünk az első három albumod hangzásvilágához?
Igen, mindenképpen. Leránthattam volna még néhány bőrt a Sky and sand-ről, de ennek pont az ellenkezőjét akartam, egy olyan új albumot szerettem volna készíteni, mint annak idején a Self volt.
A 2004-es album, amit a zenekritikusok is pozitívan fogadtak. Ahol az egyes trackek akárcsak egymásba folyó rövid történetek. Tehát semmiképpen sem klubhimnuszok…
Az Icke Wieder-nél azért egy picit más a helyzet annyiban, hogy amíg a Self-et inkább csak otthoni hallgatásra szántam, az új albumon azonban már akadnak olyan dalok, amelyeket élőben is szívesen játszom.
Miért volt neked ennyire fontos, hogy valami teljesen mást csinálj, mint a Sky and sand?
Mert a Sky and Sand igazából egy kakukktojás volt a Berlin Callingon. Azokra a rajongókra, akik azt mondják, hogy a Sky and sand nagyon fasza lett, de az album többi dala nem annyira… na azokra az emberekre nincs szükségem! Azok számára, akik szerint viszont tök jó lett az album, csak egy kicsit már túl sok volt a Sky and Sand-ből… azokhoz szól most újra Paul technoja!
Tehát ezért is lett ez az album címe?
Pontosan. (magyarra lefordítva: Én újra – a szerk.)
A techno műfajában hova sorolnád magad?
Mint extra feltét. Valami különleges.
Mi az oka, hogy a Sky and sand ennyire felkapott lett?
Fogalmam sincs. Az albumon volt még egy csomó másfajta zene. Ha ez az egész felhajtás nem lett volna, akkor valószínű nem lenne elég annyi, hogy csak elkezdem őket lejátszani és már ordítozik mindenki a tánctéren.
Az új albumon van sláger?
Nem igazán, úgy mondanám, hogy ez csapatmunka. Összességében kell nézni az egész albumot.
Néha az élő fellépéseid alatt annyira sokat változtatsz a zenéken, hogy alig lehet őket felismerni. Miért csinálod ezt?
Mert szívesen live-ozom, éppen úgy, ahogy a pillanat örömében az jól esik nekem.
Miközben a laptopodat bűvölöd, látod egyáltalán, hogy mozdulnak meg a zenédre az emberek?
Alig. De még korábban is, mikor nem volt szokásom több ezer ember előtt játszani, azt mondták az emberek a fellépéseim után: kicsit gyakrabban is felfele kukucskálhattál volna.
Szívesebben játszol egy sötét csarnokban, vagy pedig szabad ég alatt, napsütésben?
A délutáni fesztiválfellépéseket azokat semmiképpen sem szeretem. Sötétben, vagy alkonyatkor már annál inkább szeretek fellépni. Nem szeretem, ha süt a nap. Árnyékkedvelő vagyok.
Forrás: http://www.badische-zeitung.de
