Mióta készítesz zenéket?
Úgy tizenöt éve. Körülbelül 15-16 éves lehettem, amikor elkezdtem.
Hogy jött az ötlet?
Mindig is érdekeltek az elektronikus eszközök. hazi studiot epitettem, sok melyladaval es erositovel. Ez inkább még játék volt, kisgyerekként csak ugy összeepitettem. Soha nem gondoltam, hogy aztán később valóban tudok majd zenét írni. Korábban ehhez valóban nagyon sok pénz kellett volna és 12 évesen nem gondoltam volna, hogy valamikor is be tudok rendezni magamnak egy stúdiót. Egyszer feljött hozzám egy haverom, volt egy zeneszerkesztö programja Amiga 500-ra, emég a PC előtti időkben. Negy savon lehetett zenét csinálni. Akkoriban még nem is akartam technot készíteni, hip hop ütemeket próbáltam összehozni, szövegeket írni és rappelni, de aztán rá kellett jönnöm, hogy ez nekem nem megy. Aztán valamikor később teljesen véletlenül jutottam el a technohoz. Sose tetszett a techno, tul veretosnek gondoltam. Aztán végül Hanauban egy Prodigy-koncerten tett látogatás után mégis leragadtam mellette. Előttük Mike van Dyke játszott, már az is tetszett, aztán a Prodigy koncert után tudtam, hogy ez az, amira vagyom: techno ütemek kellenek nekem.
Most éppen min dolgozol?
Jelen pillanatban Chris Liebing-gel, ami a Drumcode-nál fog megjelenni. De már két hete ülünk rajta. Remélem lesz is belőle valami, egyelőre még nem vagyok ebben annyira biztos (nevet). Illetve most kezdek neki az új albumomnak is.
Ami hol jelenik meg?
A tervek szerint a CLR-en, ahol az első albumom is megjelent.
Mennyi időt szánsz az új albumod elkészítésére?
Fogalmam sincs, az első albumom három évig készült. Úgyhogy remélem, hogy ezúttal gyorsabban haladok és jövő év közepére készen is leszek vele.
Tudod mar, hogy nagyjabol milyen iranyba indulsz el?
Az első albumomnál a valtozatossagra törekedtem. Nem csak egy tiszta technoalbumot szerettem volna, hanem valami lazabbat. Ezúttal máshogy lesz. Kicsit több lesz a techno, sötétebb és piszkosabb.
A stúdiód ehhez tökéletes helyszínt nyújt, nem jön be a napfény és teljesen elveszítjük az időérzékünket.
Pontosan így kell, hogy legyen. Most még az egész stúdiót teljesen be akarom festeni feketére. Minden világos huzat és a tapéta lekerül, minden fekete lesz, illetve egy kis vöröses fény fog vilagitani. Még komorabb kell, hogy legyen. Egy igazi sötét pokolra van itt szükségem.
Úgy hallottam, hogy ha valakinek jó masteringre van szüksege a szcénában, akkor hozzád fordul. Mi a jó mastering titka?
Kell hozzá egy jó helyiség, ami nem változtat a hangon. Kellenek jó hangfalak, hogy mindent rendesen hallj. És egy kicsit tudnod kell azt is, hogy mit csinálsz. Mióta zenéket írok, még soha nem mással mastereltettem a dolgaimat, mindig magamnak csináltam. Innen tudom, mi az, ahol el lehet rontani. Mert már mindent elrontottam, amit csak el lehet képzelni. A saját zenéimet mastereltem, aztán a clubban olyan szarul szóltak, hogy tudtam, hogy így többet nem csinálhatom. Eleinte csak barátoknak mastereltem, Volt egy cimborám, aki a Cocoon-nál dolgozott, így figyeltek fel rám az emberek. Ami az előnyöm: szinte nem is ismerek olyan hangmérnököt, aki hétvégén klubokban lép fel. Persze vannak attól még jó hangmérnökök, hogy csak a stúdiójukban ülnek. De én aztán tényleg jól ismerem a klubok felszereléseit. Minden hétvégén klubokban lépek fel és észreveszem, ha változik a hang. Ami 5-6 évente előfordul, hogy a cucckat máshogy kell beállítani, mert a zene változik. Ezt én mind közvetlenül megtapasztalhatom. Ezért szól a cuccom a klubokban egy kicsivel jobban, mint a többieké. Valószínű ez az oka annak, amiért engem ajanlanak.
Mit ajánlasz azoknak a kezdő zenészeknek, akiknek nincs pénzük arra, hogy a zenéiket más masterelje, mielőtt még elkezdenék elküldeni a demot?
Ha a helyükben lennék, vennék egy piszok jó fülhallgatót. Ők leginkább hangfalon hallgatják a zenét, amit otthon csinálnak, ami nem olyan drága és a szoba se feltétlenül tökéletes. Fülessel ez a probléma egyszerűen megszűnik. És meghallgatnám mashol is: autóban, anyunál és így tovább.
Tehát inkább azt ajánlod, hogy saját maguk próbálják meg?
Természetesen azt tanácsolnám, hogy nálam mastereljék (nevet).
Sok demot küldenek neked?
Nem, furcsa mód nem sokat. Vagyis mostanában már igen, de ha olyan e-mailt kapok, ahol nem vagyok személyesen megszólítva, a legtöbbet egyáltalán meg sem hallgatom. Van egy saját kiadóm, de ott csak saját magam szórakoztatására csinálok zenéket.
Az uj producerek közül kinek a munkassaga tetszik?
Monoloc egész jó. De nem nagyon foglalkozom ezzel. Ami újdonságot kapok, az általában azok a cuccok, amit masterelek.
Kik az ügyfeleid?
A Cocoon és a CLR összes zenéjét én masterelem, most legutóbb épp Perc-nek. Minden lehetségest, néha akár rockot vagy rajzfilmet. Moguai-nak egy csomót mastereltem, ami ismét egy teljesen más stílus. Hip hopot masterelnék szívesen, az nagyon érdekelne.
Korábban a Relic művészneven jelentetted meg a zeneidet, miért változtattad meg?
Mert már semmi értelme nem volt. Az egy idióta név. Tizenöt éves voltam, elkezdtem zenéket írni, és nem volt jobb dolgom, minthogy kitaláljak magamnak egy nevet. Még zenet sem tudtam normalisan irni, de már azonnal nevet akartam, profi mod csinálni, fogtam egy német-angol szótárt, kikerestem egy szót, ami tetszik és gondoltam: korrekt, ez faszán néz ki leírva. Soha nem gondoltam, hogy ezzel a névvel sikeres leszek és igazából már az első megjelenés után meg akartam változtatni. De olyan sikeres volt, hülye lettem volna megváltoztatni. Aztán a második is sikeres lett. Aztán gondoltam, na jó, ha a harmadik nem lesz az, akkor abbahagyhatom és megváltoztathatom a nevemet. De abban az időben minden megjelenésem sikeres volt, így nem változtathattam meg a nevemet, hülyeség lett volna, mert az emberek már azon a néven ismertek. Húztam-halasztottam évekig, aztán már nagyon tele volt vele a tököm. „Most már elég legyen” – gondoltam. Nem volt könnyü Relic-ről Brian Sanhajira valtani, a polgári nevemre, mert azt nem ismerték az emberek. Így tulajdonképpen mindent kezdhettem el újra elölről.
Első megjelenesed története? Kinek adtad oda a tracket és hol jelentetted meg?
Igazából csak a véletlen műve volt. Korábban nálam voltak az Omen-bulik utáni afterek, mindig olyan 15-20 ember tarsasagaban, egeszen csütörtökig. Csütörtökön elmentek, aztán pénteken már jöttek újra. Aztán egyszer volt köztük valaki, aki ismert valakit, aki épp itt lakott a sarkon és volt egy kiadója. Ő volt To a „Triebtäter” kiadótól. Vicces, kis figura. Annakidején azert elegge ismert volt a kiadója. Az első két megjelenése jól fogyott. Mutattam neki pár tracket, aztán mondta: „Oké, csináljuk”. Volt egy megjelenésem a kiadójánál. Nagyon nagy sikere lett, elfogyott már azelőtt, mielőtt tulajdonképpen megjelent volna, úgyhogy még után kellett gyártanunk. Ez azért elég ritka. Mindennek már tizenegy éve.
Hogy tetszik az aktuális hangzás?
Mostanság újra egész jó zenék jönnek ki. Újból egyre technosabb lesz és ez tetszik.
Milyen felszerelésekkel dolgozol?
Egy angol cég termékeivel, PMC IB2 Loudspeaker a neve. Biztos van ennél jobb is, de számomra ezek számítanak a világ legjobb hangfalainak Amikor ezeket megvettem, akkor hallottam először igazán csak a zenét. Ez a legfantasztikusabb dolog, amit valaha beszereztem az életben. Nagyon brutálisak! Szeretem az Elisia cuccait is, ez egy német cég. Aki a céget alapította, ő alkotta meg a Transient Designert, 16 évesen. Ez egy kompresszor és ez egy equalizer. Ezeket mastereléshez használom. Q Factor a United Minolitistől, even tide h 8000 effektgép, a legjob, amit csak kapni lehet, mikrofont tudsz rácsatlakoztatni, beleböfögsz valamit és máris techno lesz belőle.
Köszönjük az inerjút!
