Lassan 2 hónap (hogy telik az idő!) elteltével az első buli, amire nem egyedül mentem. Ráadásul rögtön 6-an indultunk neki, ami itt Berlinben már egy kritikus mennyiség a porta szemszögéböl nézve. Ráadásul a társaságban összesen 2-en voltunk zeneorientáltak. Picknick volt az eredeti terv. A nemrégiben Budapesten is járt, kompaktos Kolombo zenélt. Előrelátóan kétfelé osztottuk magunkat és így érkeztünk meg a klubhoz, a hosszúra nyílt before következtében nagy okosan lányok és fiúkra bontottuk a csoportot… Lányok be, fiúk nem, sebaj, B-terv is volt, irány a Mädcheninternat, azaz magyarul Lánykollégium. A szórakozóhelyek nagytöbbségével ellentétben se a Picknick, se a Mädcheninternat nem Kreuzbergben vagy Friedrichshainban található. Úticélunkhoz az Alexanderplatztól 5 perc séta következett. A klub jelenlegi formájában nemrég nyílt, elotte a Trend nevü zenés-táncos mulató üzemelt itt, amúgy eredetileg egy óvodakent funkcionált. Négy főre apadt társaságunk a biztonság kedvéért ismét két részletben támadt, ezúttal gond nélkül bejutottunk. Szerencsére, mert C-terv nem volt és az idő is elég későre járt már. Belépő 10 euro. A klub 2 teremből áll. Talán a K2-hez tudnám leginkább hasonlítani az elrendezését, hosszú folyosó, pihenőhelyiségek. A lányvécé rózsaszin, a fiuké kék fénnyel világit. Jópofa, ötletes.
A 2 tánctér egyenként olyan 200 fős lehet, olyan 5-600 fő körül telhet meg a klub. 2 fellépő volt számomra ismert az este folyamán, az egyik Zander TV, a másik teremben pedig David Keno, neki a Traumnál jelent meg idén egy remek EP-je. Persze a 2 fellépő egy szinte egy időben játszott. Ismételnem kell magamat, ennél olcsóbb italárakkal eddig nem találkoztam. Sör 2,5 euro, longdrunk 5 euro, elég baráti. Eredetileg délre volt meghirdetve a buli, reggel 8 után már alig néhányan maradtunk, így valamikor 9 előtt vége lett a zenének. Remek kis este volt ismét!
Szombat este Abe Duque zenélt a Horst-ban, de mivel ott már jártam, így a Suicide Circus-t választottam. Ezt a helyet már rögtön itt tartózkodásom harmadik napján kinéztem magamnak, ugyanis remek zene szólt bentről. Később is több alkalommal hallotam bentről szólni a zenét, mikor vasárnap délelőtt hazafelé tartottam. A Weekend mellett (ami az Alexanderplatzon található) a legkönnyebben megközelíthető, legfrekventáltabb helyen fekvö szórakozóhely, a Warschauer Strasse S-Bahn megálló tőszomszédságában. Rögtön a hid tövében. Mellette találjuk a Raw Tempel nevű szórakozóhelyet is (ahová tervezek látogatást), valamint a Szimpla 2 is. Ez egy óriási terület, egybefüggő ipari létesítményekkel, ezek ma már mind szórakoztató funkciót töltenek be. Így Suicide Circus sem egy trendi dekorációval ellátott klub. Fél 1 magasságában érkeztem meg, sor semmi, belépő 10 euro, ekkor még csak tucatnyi közönség. Kb. 500 férőhelyes a nagyterem, körben végig le lehet ülni, így vettem egy Pilsner Urquelt 3 euroert, és ülve hallgattam Pan/Tone warm upját, akihez így egymást követő két hétvégén is volt szerencsém. Jó zenéket pakolt, fél 3 magasságában a tánctér is lassan benépesült, bár teltház nem volt, valahol a fél- és háromnegyedház közé saccolnám a közönség számát. A wc irányában szintén található egy helyiség, ahol dj játszik, ez a rész inkább reggelre telt meg. Flyerek mellett Suicide Circus-kitűzők kétféle színben is – ingyen – kedves gesztus. Ami feltűnt, hogy rengeteg volt a lány! Megkockáztatom, többségben voltak. Az est főfellépője személyében is egy hölgyet, Ada-t üdvözölhettük. Régóta szerettem volna őt hallani, ugyanis szerintem kiváló producer. Az este kiderült, hogy a zenekészítéshez jobban ért, mint a lemezek pakolásához, közepesen szar szettet hallhattunk tőle. Reggel 6-ra szinte teljesen kiürült a tánctér. Ada-tól Jeff Samuel (Trapaz / Pokerflat) vette át a pultot, lassan azt gondoltam, hogy a bulinak is egyhamar vége lesz, aztán egyszercsak azt vettem észre, hogy szép lassan ismét megtelt a tánctér, a kisterem ráadásul teljesen tele volt.
Reggel 8-kor indultam hazafele, ekkor még többen is sorban álltak a kasszánál jegyet venni befele. Berlini jó szokáshoz híven ez a klub se zár korán. Igazából azt kell, hogy mondjam, az eddigi 10 itteni buli közül ez sikerült a „leggyengébbre”. Rosszul semmiképp nem éreztem magam, hiszen akkor nem maradtam volna reggel 8-ig. Viszont az az „Úristen, hát ez mi volt? Mennyország vagy csodaország?” érzés, ami eddig jellemzően rámjött, ahogy elhagytam a klubot, az most nem tört elő. Nem is sikerült egy oldalnál többet írni a hétvégéről. Egynek jó volt.
