Philipp Straub, vagy - ahogy korábbról ismerhetjük - Felipe a bécsi elektronikus zenei szcéna elnyűhetetlen veteránja, emellett hosszú ideje vezeti kiadóját, a Titant. Igazán informatív és hosszúra nyúlt beszélgetést olvashattok vele, ajánlott mindenki számára!
Szia Philipp! Először is, köszönjük szépen, hogy időt szakítottál erre a beszélgetésre. Úgy gondolom minden olvasó ismer téged, vagy már hallott valahol zenélni, ezúton szeretnénk számukra részletesebb betekintést nyújtani. Már lassan 20 éve benne vagy az iparban, kvázi a kezdetektől fogva az osztrák zenei szcéna meghatározó része vagy. Hogyan kezdődött mindez?
Húsz év alatt legalább 4000 rendezvény, 4 kontinensen, aminek úgy a felén jómagam is felléptem dj-ként, kvázi lehetetlen vállalkozás lenne minderről itt röviden beszámolni.
Minden a zene iránti szenvedéllyel kezdődött, az új iránti kíváncsiság és a tanácstalanság, hogy milyen irányt is vegyen a továbbiakban az életem. Befolyásolta a 80-as évek szinti-pop zenéje, természetesen ott voltam az első partykon, Hannes Jagerhofer Technikai Múzeumban rendezett bulijai fenomenálisak voltak.
Abban az időben leginkább house szólt, illetve amit annak idején house-nak neveztek. Az érdeklődés óriási volt, ráadásul olyanok, mint például Prince, a showműsoruk után zenéltek és buliztak velünk. Ez engem annyira megfogott, hogy mindenáron ezen a területen szerettem volna én is tevékenykedni. Miután elég intenzíven végigpartyztam Ausztriát és Németországot, az akkori utazási irodai melómat arra használtam ki, hogy olyan eseményeknek, mint pl. a Mayday vagy a Loveparade a hivatalos jegyárusítója legyek. Leszerveztem néhány helyi rendezvényszervező számára a vendég dj-k repülőútjait, mint pl. annak idején a Danube Rave, majd hamarosan a teljes bookingot én intéztem. Innen ered az előadóművészek bookingjával foglalkozó kiadóm, a Titan, amit a mai napig vezetek.
Emellett hamarosan a „The Space Navigator” nevű formáció menedzsere lettem, ami Ausztria egyik első elektronikus zenei projectjének számított. Később a dj-skedésre fókuszáltam és próbáltam előre vinni a karrierem. Megjelenések sora következett, olyan kiadóknál, illetve dj-k kezei alatt, mint pl. Carl Cox, vagy Chris Liebing, évente akár 120 rendezvényen is felléptem. Életemnek ebben a szakaszában megjártam természetesen minden magasságot és mélységet, mámorító és nyomasztó élményt egyaránt, nagyon sokat tanultam belőlük. Most jutottam el arra a pontra, hogy a huszadik évben a rendszeres tevékenységemet, mint dj, határozatlan ideig szüneteltetem. Szeretnék a Titan-ra koncentrálni, és megtalálni az egyensúlyt a privát életem és házasságom között.
Ha már a múltról beszélünk… Kruder & Dorfmeister, Christopher Just vagy Clemens Neufeld neve ugrik be elsőre, ők mindannyian a 90-es évek nagy ikonjai voltak. Akkoriban még Ausztria meghatározó része volt a nemzetközi körforgásnak. Jelenleg ezt miért nem tudjuk elmondani? Mostanában nem igen akar senkinek sem sikerülni a nagy áttörés.
Ennek több oka is van. Egyrészről Ausztria a kis méretéből kifolyólag nem igazán számít fontos tényezőnek, pl. a lemezeladások tekintetében. Mi egy kis piac vagyunk, ellenben egy nagyon is vonzó kínálattal rendelkezünk, minőségi produkcióink miatt nem kell szégyenkeznünk. Egyszerűen hiányzik a művészeink számára az a bizonyos kar, amit nagyobb országokban ki tudnak használni, miközben helyi szinten óriási rajongótáborra tehetnek szert, ezáltal lehetőségük lesz nagyobb, külföldi fellépős rendezvényeken is játszani, aminek köszönhetően később külföldön is zenélhetnek akár.
Sajnos úgy tűnik, hogy az osztrák dj-kről általánosságban elmondható, hogy könnyen megelégszenek azzal is, ha valahol 150 euróért felléphetnek, és ezzel már mindent elértek. A 90-es években még az volt a legnagyobb szó Ausztriában, ha egy dj kiadott egy mix cd-t a kedvenc zenéiből, és lemezbemutató fellépése volt a Gazometerben. Ezzel elérték a csúcsot, nem kerestek komolyabb kihívásokat, mert ez viszonylag sok fellépést jelentett, egyfajta helyi hősnek számítottak. Minek fáradjanak emellett még a stúdióban saját zenéket írva, gondolták legtöbben.
Másodrészt a helyi tehetségeket sajnos alig támogatják a szervezők, ami pedig nemzetközi szinten bevett gyakorlat és emellett szükséges is. Több,mint tíz éven keresztül csak azért hívtak dj-ket, mert valakivel jóban voltak, mert a körlevelet a 4000 feltételezett barátnak el tudták küldeni, mert plakátokat ragasztottak ki, elővételi helyen dolgoztak, vagy pedig a barátai egy csomó pénzt hagytak a bárban. Így sok embernek egyszerűen nem volt meg az eszköze arra, hogy nemzetközileg is bizonyítson, akik valóban tehetségesek voltak, soha nem tudták megmutatni. Sajnos ez néhány szervező esetében még ma is így van, de szerencsére az új generáció már másképp látja ezt, és úgy tevékenykednek, ahogy azt kell. A motivációról sem szabad elfeledkeznünk. A jó teljesítmény jutalmazva lesz, és ez motiváló.
Mennyire megváltozott minden az évek során! Sokszor mondják, hogy bezzeg régen minden jobb volt. Te hogy látod ezt?
Teljesen megváltozott minden. Ha pontos akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy ennek a biznisznek már rég semmi köze ahhoz, amikor annak idején az egész kezdődött. Az olyan szavakat, mint pl. "lélek" már alig ismeri valaki. Sokan 180 fokos fordulatot vettek, elárulták saját magukat, azt, amiben éveken keresztül hittek és sok éven át hangoztatták. Az egyedüli közös nevezőként csak az elektronikus zene maradt meg. Az üzlet folyamatosan változik, jelenleg is erősen hatnak rá az aranylázhoz hasonló amerikai állapotok, és ebbe egy olyan kicsi piacnak, mint Ausztria nincs semmi befolyása. És ha ehhez nem tudunk alkalmazkodni, akkor azonnal kiesünk az üzletből. A szcénának csak egy nagyon kicsi része közelíti meg helyesen a dolgokat, szinte kizárólagosan a profit vagy önző módon szerzett előnyök a cél. Ez lehet, hogy keményen és szárazon hangzik, de ez a véleményem. Ennek ellenére nem gondolom azt, hogy régen jobb volt. Egyszerűen csak más volt – méghozzá teljesen más. Könnyen alkalmazkodom, ma már más dolgok motiválnak. Például rohamléptekben fejlődnek a lehetőségek, ahogy az embereket el tudjuk érni, brancheken átívelve dolgozni, az EDM (Electronic Dance Music) más műfajokkal való keveredésének köszönhetően. Ezen kívül a szcéna is velünk együtt öregszik, ezáltal sok ember prioritása megváltozik az idő elteltével. Más értékek válnak fontossá, és ezt úgy általában nem tartom olyan rossz dolognak.
Beszéljünk egy kicsit a bécsi klubéletről. Miért szeretnek az emberek klubokba járni? Mindig csak a nyüzsgő Berlinről esik szó, az embernek az az érzése támad, mintha Ausztriában nehezebb egy új klub elindítása, mi a véleményed erről?
Elsősorban az úgynevezett megapartykra már más idő köszöntött, egy idő után nem ápolták a márkát, miközben a termékre összpontosítattak volna, hanem megpróbálták a legkisebb erőfeszítéssel a legtöbbet kaszálni. Ez elvileg egy természetes folyamat az üzletben, de ne felejtsük el, hogy hosszútávon a minőség a kifizetődő! Nagyszerű példa erre a Time Warp. Igazából teljesen lineárisan összeállított program, de mégis hiteles és naprakész. És ez elég a sikerhez. Össze se lehet hasonlítani az osztrák rendezvényekkel, mivel a mi rendezvényeink színvonala tíz év megtorpant. Az imidzs, marketing, a zene, és a szervezést tekintve is. Ezért itt csak a tömeget elégítik ki, az igazi zenefanatikusok nem igazán érzik jól magukat. Miért is tennék?
Ez a folyamat természetesen a klubok hype-jához vezetett napjainkban. A klubok fontosak, hiszen közvetlenül élhetjük meg a zenét, a folyamatos programok, meghívott vendégek által a közönség ízlését befolyásolják. Jelenleg majdhogynem túl sok a klub Bécsben, ha a potenciális vendégszámot nézzük, sokan ugyanazt a réteget próbálják kiszolgálni. Az lenne az ideális, ha nem csak egészséges száma lenne a különböző alfajokat kiszolgáló kluboknak, hanem ugyanakkor lennének megarendezvények is, ahol mindkét fajta közönség kedvében lehetne járni. Berlint nem szerencsés Béccsel összehasonlítani, hiszen itt teljesen mások a feltételek. Akár a szcéna történetét, a népességet, vagy éppen a kormányzást vesszük figyelembe… A nagy különbségek miatt éppen úgy gondolom, hogy Bécs egész jól csinálja, és nem hiszem, hogy itt nehezebb lenne, mint ott.
Kiadód, a "Titan International"-nek köszönhetően rengeteget utazol és az osztrák közönség is egyre inkább növekszik, a Kalkbrenner és társai jelenségnek köszönhetően. Erősebb a konkurencia vagy egyáltalán beszélhetünk hatalmi harcokról a kulisszák mögött?
Ez a munka mindennapos küzdelmet jelent, destruktívnak azonban nem mondanám. Egy bizonyos szinttől kezdve minden milliméterért meg kell küzdeni. Akárcsak más hivatások esetében, ha sikeresek szeretnénk lenni. Ha egy lépés kimarad, a szakadék kialakul magától, és a tátongó lyukat megpróbálja valaki más betömni. Természetesen motivál, hogy minden nap tudásom legjavát nyújtsam, és ez a versenyszellem ahhoz vezet, hogy 20 éve évről évre minden év jobban sikerül, mint az előző.
Valamikor azonban eljön az idő, amikor a napi robothoz már túl öregek leszünk, éppen ezért egy nagyon jó, fiatal csapattal dolgozom és megbízható, állandó üzleti partnerekkel. Azonban ne felejtsük el, hogy ebben a környezetben eltöltettem már olyan hosszú időt, hogy olyan hálózathoz nyúlhatok, ami már 20 éve folyamatosan nő, és a legtöbb ember, akik ebben a szcénában a színfalak mögött ténykednek, olyanok, akikkel a 90-es években együtt buliztam. És az ilyen összeköt bennünket. J
Elég tekintélyes darabszámú lemezgyűjteménnyel rendelkezel. Nem bánkódsz amiatt, hogy a bakelit egyre inkább elveszti a jelentőségét és eltűnik a süllyesztőben? Vagy még ma is sok lemezt kapsz, vagy vásárolsz? Szerinted is megnyitja a kapukat a digitális világ a wannabe dj-k előtt?
Érveket és ellenérveket is fel tudok sorolni. A lemezgyűjteményem nagyjából 26 000 bakelitből áll, 1993-tól kezdve mintegy 2000-ig abc sorrendben rendszerezett. Azonban már évek óta nem kaptam lemezt. Richie Hawtin kérdezte tőlem 2000-ben, hogy nem akarok-e kipróbálni egy új rendszert, így váltam a final scratch és a traktor beta tesztelőjévé. Hét év elteltével tehát laptop dj lettem, néhány évig digitális fájlok által vezetett bakeliteket használtam, majd valamikor 2005-06 magasságában teljesen átváltottam digitálisra. Úgy 3 évvel ezelőtt azonban beleuntam, nagy örömöt találtam abban, ha cd-n zenélek, ezt a fajta módszert tökéletesítettem. CDJ-2000 és Pioneer használatával minden egyszerűbb lett. A kézi vezérlés valahogy újra fontos lett számomra - még akkor is ha CDJ-ken vakon is lehetne zenélni, ha őszinték akarunk lenni.
Az új Traktor is nagyon jó szerintem, de a laptopot bámulni baromi unalmas tud lenni, hiszen egy dj számára nem lehet szebb, mint nézni az önfeledten táncoló embereket. Nem jó az, ha állandóan el van tűnve a laptopjába meredve. Azt figyeltem meg, hogy ez a közönség számára is elég vicces és demotiváló tud lenni. Számomra nincs ebben a kérdésben jó vagy rossz, helyes vagy helytelen. Egészen egyszerűen csak arról szól, hogy minden egyes művész hogyan tudja kifejezésre juttatni a zenei előadását, a felszerelés hangszerré, a zene üzenetté váljon.
Egyáltalán nem sírok a lemezek után. Szép időszak volt – ez nem kérdés, de én a jövőbe tekintek, és művészileg nem tartom magam röghöz kötöttnek. Számomra fontos a fejlődés. Azt is szomorúnak tartom, ha a művészek nem veszik észre, hogy az analóg lemezeik a nagy digitális hangrendszeren teljesen máshogy jönnek át, mint ahogyan azt egy nevesincs dj prezentálásában éltem meg legutóbb a miami Ultra-n. Egyszerűen sokukat nem a mai technikára tervezték. Azt is kínosnak tartom, hogy néhány fiatal már-már katonásan ragaszkodik a bakelithez, pedig még ahhoz is túl fiatalok, hogy az egykori bakelitrobbanást egyáltalán megélték volna. Hiányolom a toleranciát, ami igazából ennek az egész megmozdulásnak az alapja volt és kell, hogy legyen. A bakelit limitál is, hiszen sok zenét már ki sem adnak ebben a formában. De végezetül is azt mondom, hogy ez mindenkinek a saját döntése, nem ítélkezem fölötte, csak az eredményei alapján.
Beszéljünk a feltörekvő dj-kről. Hogyan kezdjenek neki? Melyik klubokban? Hogy lehet kiemelkedni? Milyen tanácsokkal tudnád ellátni a fiatalokat?
Nehéz kérdés, mert nem szeretnék okoskodni. Teljesen megváltozott a helyzet, mióta én elkezdtem. Legfontosabb a tehetség. Azt is fontosnak tartom, hogy a dj-k írjanak zenéket, már a kezdetektől. Ez teljesen más megvilágítást ad, más perspektívákat, nagyobb lehetőséget. A türelem is fontos erény, akár csak az, hogy legyen saját stílusunk. Semmit nem jelent, ha annyira aktuálisak akarunk lenni, hogy minden új Crosstown Rebels megjelenést lejátszunk, mert most éppen az a trendi, de még 2 évvel ezelőtt a minimal volt a divat, majd újabb 2 év múlva ismét valami más lesz. A példáról van szó, egy dj-nek formálnia kell a közönség ízlését. Szintén fontos a csapatszellem. Ha más dj-k zenéjére is figyel, és nem csak ő akar lenni a buli középpontja, akkor ez a szinergia hosszútávon kifizetendő lesz. Melyik klubokban? Akik tehetség alapján bookingolnak, nem pedig más okokból kifolyólag. Hogyan tűnjünk ki? Karizma! Ha ez nincsen meg, akkor állandó és egyenletes teljesítményt nyújtva.
Manapság viszont egyértelműen a marketing a legfontosabb. Ha a fenti szabályokat sikerrel teljesíti, akkor már csak a marketingfolyamatokat kell kihasználni. Ez már egy teljesen egyedi művészet. De ez gyakran sokkal fontosabb, mint bármi más. Ezért van sok nemzetközi szupersztár, akikért milliók rajonganak, de igazából alig tehetségesek, de ugyanez fordítva is igaz: sok tehetség marketing nélkül nem tud kitörni. Ez valahol sajnálatos, de ma ez a helyzet.
Az elektronikus zene folyamatosan fejlődik. Mit gondolsz merre tart a közeljövőben?
Őszintén? Fogalmam sincs! Ha ezt tudnám, akkor ötösöm lenne a lottón. Általában mindent újra ismétlődő körforgás jellemez. A mostani csúcspontot világszerte egy recesszió kell, hogy kövessen. Manapság rengeteg pénzt invesztálnak ebbe az egészbe. A túl sok pénz éppen oda fog vezetni, ahol Németország volt 10 évvel ezelőtt, és a Loveparade-del már elérték a csúcsot. Egyre inkább el fog kommerszesedni, a tömeg elveszti a bizalmát és az érdeklődését. Ha zenetörténetileg nézzük, 30 évente mindig egy új globális trend alakul ki. Így az elektronikus zenének még van egy jó évtizede, mielőtt valami új alakul a régiből. Talán így lesz, talán nem. Mindenképpen azt kívánom, hogy az előttünk levő időszak jó évek legyenek.
Köszönjük, hogy időt és fáradtságot nem sajnálva rendelkezésünkre álltál!
Igazán nincs mit!
Forrás: Thomas Grinninger (www.eutopia.at)
