Dave, néhány évvel ezelőtt Amsterdamba költöztél. Mi volt ennek az oka?

Már 1990-ben felléptem Amsterdamban és mindig kellemes emlékekkel távoztam onnan. A 90-es évek végén aztán már egyre sűrűbben hívtak oda zenélni, aztán az ezredforduló közepén megismerkedtem valakivel, majd nem sokkal később végleg felcseréltem Angliát Amsterdam belvárosára. Boldog vagyok, hogy itt lehetek. Ez egy nagyon élhető hely. Mint művész, a repülőtéri összeköttetés miatt is tökéletes nekem. Angliában minden tőlük telhetőt megpróbálnak a repterek, csak terjeszkedni nem tudnak már hova. Na meg az állandó útlevél ellenőrzés és a késések sem a legjobb. Schipholban (Amsterdam reptere – a szerk.) viszont szinte alig késnek a járatok.

Miben különbözött leginkább az angliai életed a hollandtól?

Amsterdam sokkal lazább. Itt nincs is autóm. Ennek nagyon örülök, mert Angliában mindig kocsiba kellett ülni, tökmindegy hova mentem. Angliában vidéken éltem. Amsterdamban a város közepén lakom így sokkal jobban benne vagyok a pörgésben. A zenei szcéna is nagyon jó itt, mindenféle stílust tekintve. Ma este például egy olyan együttest nézek meg, akiket még gyerekkoromban hallgattam. Öt percnyire a házamtól fognak fellépni. Szóval rengeteg dolog van, amiben Amsterdam és Anglia különbözik.

Nyugodtabb az életed ma, mint DJ, mint mondjuk tíz vagy tizenöt évvel ezelőtt volt?

Igen is, meg nem is. Amikor még Angliában éltem, gyakran repültem privát géppel, ami megkönnyítette az életemet. Ha Amsterdamból repülök, igaz, hogy nincs sok késés, de közvetlen járat sincs mindig, ezért aztán át kell szállnom Münchenben, Frankfurtban vagy Párizsban. Ha tehetem, Párizst elkerülöm. Ma már nem igen szeretek olyan távoli helyekre utazni, mint például Ausztrália. Így leginkább Európán belül maradok, néhány japán vagy amerikai turnét leszámítva.

Mostanában keveset hallunk a produceri munkásságodról. A megjelenéseket tekintve is lazább lettél?

Történt egy s más. Elhagytam Angliát. A zeneipar nagy változásokon ment keresztül. Szerettem volna látni, hogy milyen irányba fejlődnek a dolgok. A munkatempómon is lazítani szerettem volna. Korábban ugyanis állandó hajtásból állt. Így aztán kicsit szüneteltettem a producerkedést, hogy lássam, mi történik a zeneiparban. Ugyanekkor a magánéletemben is változások történtek. Viszont idén már visszatértem a stúdióba és Mr Jones-szal belekezdtünk néhány közös remix elkészítésébe. Ő egy fiatal holland producer, aki már játszott a „White Noise” rádióműsoromban. A stúdiótechnika is változott. Korábban rengeteget dolgoztam hardware-eken, olyan szoftverekre vártam, ami megbízható és nem krepál be túl hamar. Még ma sem teljesen megbízhatók, de sokkal inkább felhasználóbarát, mint mondjuk öt évvel ezelőtt voltak. Úgy gondolom, hogy a techno az egész világ zeneiparára igen erős hatással bírt. Techno és electro nélkül nem lenne ekkora igény a sequenzerekre vagy dobgépekre. Ma már a szoftvereknek hála mindenki azt csinál, amit csak akar és ott, ahol csak akar. Nincsenek határok. Ez benne az izgalmas és nagyon örülök neki, hogy ismét belekezdtem a producerkedésbe. A stúdióban inkább vagyok technikus, mint zenész, mivel a zongorát leszámítva semmilyen hangszeren nem tudok játszani.

Hogy látod a technika fejlődését, amelynek segítségével ma már sokkal egyszerűbben és gyorsabban készíthetünk zenéket?

Van jó és rossz oldala is. Van egy egész világon hallható rádióműsorom. Sokan küldenek nekem zenéket, hogy véleményezzem őket. Sokkal inkább közösségibb lett minden. Ugyanakkor rossz is, mert sok helyen a lemezbolt volt a szcéna központja. Kisebb városokban, ha van egy lemezbolt, ami egy bizonyos zenét kínál, akkor az emberek is odaszoknak. A lemezboltok eltűnése nem vezetett sok jóra, hiszen manapság sokkal több kommersz zene jelenik meg, mint mondjuk öt évvel ezelőtt. De én azt mondom ennek ellenére, hogy a fejlődés inkább pozitív irányba halad.

A 90-es években volt néhány rossz tapasztalatod azokkal a kiadókkal, ahol a zenéid jelentek meg, de volt saját kiadód is. Ha a zeneipar jelenlegi helyzetét nézed, el tudnád képzelni, hogy újra elindíts egy saját kiadót?

Azt hiszem, ez a hajó már elúszott. Rossz emlékeim vannak a kiadókról, de aztán azt tapasztaltam, hogy más művészeknél is hasonlóképpen mennek a dolgok. Ma gyakran hangoztatom, hogy inkább töltse le 10 000 ember a zenémet ingyen, minthogy lehúzzon egy kiadó. Ez a tízezer valószínű nem gazdagodna meg a zenémből, de legalább élveznék. És ezt fontosabbnak tartom. Két évvel ezelőtt alapítottam még egy kiadót, White Noise néven. De másfél évre rá beszüntettem. Soha nem a saját zenémet akartam megjeleníteni, hanem más művészekét. Viszont ma már egy művész a lemezmegjelenésekkel nem tud sok pénzt keresni.

A megjelenő zenékre sokan ma már csak úgy tekintenek, mint a belépő a nagy rendezvényekre. Ezzel egyetértesz, vagy szerinted máshogy is be lehet kerülni a köztudatba?

Amikor lemezeket jelentettem meg, az emberek ezek által ismerték meg a nevemet. Így játszhattam különböző rendezvényeken, mint dj. Lemezmegjelenés nélkül nem lenne lehetséges az, hogy fellépj különböző országokban. Úgy gondolom, hogy manapság a saját zene a legjobb promóció. A legfontosabb azonban, hogy ez a saját magad művészi kifejezése kell, hogy legyen. És ezt soha nem szabad elfelejteni, mert csak ekkor remek reklámlehetőség a saját zene, megmutatja, hogy hova is tartozol.

Nemrég te készítetted el a Fabric 60. kiadványát. Korábban jelentek meg mix cd-id, mint pl az „X-Mix Electro Boogie” vagy a „World Service”. De más zenészekkel összehasonlítva mégsem sűrűn jelentettél meg mixeket. Ez azért van, mert csak különleges mixeket szeretnél kiadni?

Sohasem az a típus voltam, aki ontotta volna magából a megjelenéseket. Jobb, ha az aktuális dolgainkra koncentrálunk. A karrierem során talán nyolc, maximum tíz mix cd-t, ha készítettem. Az az érzésem valahogy, hogy ez egyben a legutolsó lesz, hiszen ki tudja, meddig lesz a cd-formátumnak jövője. Nehéz erre most még választ adni.

Hogyan állt össze a tracklist? Nehéz volt kiválasztani a megfelelő zenéket?

Nem igazán. Körülbelül 8 éve Serato-n játszom és ott elég egyszerűen át tudom nézni a listámat. 45 tracket szerettem volna licenszelni, abból 44-re meg is kaptam az engedélyt. De természetesen be kellett szorítkoznom egy cd-nyi játékidőre, így végül 17 tracket választottam ki. Az volt különösen nehéz, hogy kiválasszam, melyik trackek passzolnak egymással össze.

Számodra mi a különleges a Fabricben?

Egyszerűen fantasztikus! Rengeteg fellépésem volt már Londonban, de a Fabricnek van mindegyik közül a legjobb hangrendszere. Az ottani technikusok hihetetlenül rendes emberek és mindig örülök, ha velük dolgozhatok.

Mi a legkülönlegesebb dolog, ami a Fabricben valaha is történt veled?

Élvezek minden egyes éjszakát, amikor ott játszom. Egy rossz pillanatot nem tudnék onnan felidézni, de olyat sem, ami jobb lett volna, mint a többi. Egyszerűen állandóan jó ott! Ez különösen figyelemreméltó, főleg, ha belegondolunk, milyen régóta létezik a klub.

Rengeteg klubot láttál már belülről. Milyen legyen egy hely, hogy te azt szeresd, és szívesen visszamenj oda?

Egy jófej személyzet, aki tudja a dolgát, ez tényleg nagyon fontos. Jó technika és hang. Valamit hely a dj pultban, hogy legyen mozgásterem. Az már egy igazán jó párosítás, ha mindez adott.

Áruld el azoknak, akik nem ismerik a „White Noise” című rádióműsorodat: miről is szól?

Elsősorban nem rólam szól a show. Ha hallgatod az adásokat, akkor észreveheted, hogy nem beszélek sokat. Nem azért, mert félek tőle, hanem csak, mert egyszerűen nem szeretem. A zenéről kell, hogy szóljon, olyanról, amit a rádióban amúgy nem hallasz. Ez a „White Noise” fő célja. Jó zenéket találni és megmutatni ezeket a hallgatóknak. Ha ez a show csak rólam szólna, egy „karakter dj” lennék, és csak dumálnék összevissza minden baromságot az összes adásban, amit amúgy természetesen szintén tudnék (nevet).

Vendégmixeket is bemutatsz, köztük gyakran sok tehetséges ifjoncét. Mi alapján válogatod ki a vendégeidet?

Ez általában úgy történik, hogy embereket keresek, de inkább ők találnak meg engem. Szuper dolognak tartom.

Ha körbenézel a szcénában, van olyan dolog, ami felidegesít?

Ma már sokkal inkább az ismeretségről szól minden, mint a tehetségről. Úgy gondolom, hogy ha minél butább dolgokat művel valaki, annál eredményesebb lesz a karrierje rövid időn belül. Tehát ha éppen felvesz téged videóra valaki, ahogy drogoktól teljesen szétcsapva egy másik dj-vel csókolózol, ezt ma pozitív dologként fogják fel és segít, hogy tovább építsd a karrieredet. Ez az, amit egyáltalán nem tudok megérteni.

Zeneileg mit várhatunk tőled az elkövetkezendő hónapokban?

A következő megjelenés egy Psycatron-remix lesz, utána Black Asteroid – Engine-t, majd Detroit Grand Pubahs „Sandwiches’-ét fogom újraértelmezni. Az eredetit orrvérzésig játszottam és mindig is remixelni szerettem volna. Hamarosan elkezdek saját szerzeményeken is dolgozni, de nem látom értelmét annak, hogy egy újabb albumot adjak ki. Hiszen legyünk őszinték, nem bakeliten vagy cd-n jelenne meg, hanem digitális formában. És akkor az emberek csak azokat a trackeket vennék meg, ami nekik tetszik.