Primate

Egy oldal az elektronikus zenéről mindenkinek, aki egy kicsit mélyebben ásná bele magát a témába. Itt nincsenek nyereményjátékok és partyfotók!

Facebook

Címkék

2000 and one (1) about blank (1) acid (1) ada (1) adam port (1) alan oldham (1) amnesia (1) amsterdam (2) Andrew Weatherall (1) Armin Van Buuren (1) audio injection (1) audio werner (1) ausztrália (1) ausztria (2) awakenings (1) bakelit (1) balance (1) balaton sound (1) bar25 (1) beachcoma (1) bécs (1) bedrock (4) belgium (1) ben klock (1) berghain (9) berlin (43) berlin calling (1) bermuda (2) bernáthy (1) bodnár lászló (1) boiler room (2) border community (3) bpitch (1) brian sanhaji (2) budai (1) budapest (2) butch (1) carl craig (3) cesaria evora (1) chriss (1) christian morgenstern (1) chris liebing (3) chris teitjen (1) cinema hall (2) clr (1) club asphalt (1) club der visionäre (1) cocoon (5) colors (2) crazy sonic (1) crosstown rebels (1) daftpunk (1) danny tenaglia (1) dave clarke (1) david august (1) david guetta (5) david keno (1) deafness records (1) deetron (1) deichkind (1) depeche mode (1) detroit (3) dillon (1) diynamic records (1) dizájn (1) djmag (1) dj budai (1) dj energy (1) dj hell (1) dj misjah (1) dj pierre (1) dj rush (2) dj t (1) dj t 1000 (1) dop (1) drumcode (1) dubstep (2) dürlin (1) echo (1) ellen allien (1) el row (3) exit (1) fabric (4) fertőd (1) fesztivál (1) fless (1) flex (2) flört (1) fly bermuda (2) frankfurt (9) fritz kalkbrenner (1) gasztronómia (1) gayle san (1) gema (5) global underground (2) gödör (1) graffity city (2) hamburg (1) handsup (1) hardtechno (1) Hardwell (1) hawky (1) Helsinki (1) henrik schwarz (2) hollandia (5) home (1) Hooj Choons (1) horst krzbrg (2) humor (1) ian o donovan (1) ibiza (3) icke wieder (1) ida engberg (2) ifican (1) insomnia festival (1) international deejay gigolos (1) ivee (1) Jacques Beurlet Électronique Bande (1) james holden (5) james zabiela (1) jamie jones (1) jan blomqvist (1) jay lumen (2) jeff samuel (1) jennifer cardini (1) Jerome Sydenham (1) jesse rose (2) john b (1) john creamer (1) john digweed (5) John Digweed (1) joris voorn (1) jr (1) junkie (1) jutasi (1) k2 (1) karotte (1) kashmir (1) katerholzig (1) kate wax (1) Kecel (1) keinemusik (1) kevin saunderson (1) kink (2) kokain (2) köln (2) kölsch (1) komolyzene (1) kompakt (2) konferencia (1) könyv (2) kühl (1) ladida (1) laurent garnier (1) lavalava (1) loco dice (1) london (6) lucca (1) luis garcia (1) luke abbott (2) luna (1) mädcheninternat (1) made for the night (1) magda (2) mandy (1) marcel dettmann (3) marco carola (1) marco effe (1) marc houle (1) marc romboy (3) marc spoon (1) marusha (1) matias aguayo (1) maxime dangles (1) max cooper (1) maya jane coles (2) melt (1) metope (1) michael mayer (1) michel de hey (1) ministry of sound (1) miss kittin (1) miss nine (1) modeselektor (3) mokka cukka (1) monaberry (1) monika kruse (1) mono (1) monolake (1) monoloc (1) moritz von oswald (1) moszkva (1) movement festival (1) münchen (1) nachtdigital (1) naga&beta (1) nakadia (1) napi humor (1) nastia (2) newl (1) nick warren (1) nicolas jaar (1) Nicole Moudaber (1) niereich (1) night shift documantary (1) night shift documentary (1) nina kraviz (3) norvégia (1) oliver koletzki (1) oscar mulero (1) pacha (2) pan/tone (2) pantha du price (1) pan pot (2) paperclip people (1) partysan (1) patrick chardronnet (1) paul kalkbrenner (4) paul oakenfold (1) paul woolford (1) perlon (1) pete tong (2) philipp straub (1) plastikman (2) Primate Sessions (1) prince charles (1) r.egypercesek (1) radioslave (2) raveline (1) rave on snow (2) regis (1) rekids (1) resident advisor (2) rex club (2) ricardo villalobos (3) richie hawtin (3) robag wruhme (2) robert johnson (1) rotterdam (1) roughly party (1) sankeys (1) sasha (2) scarlett etienne (2) scuba (1) secret cinema (1) secret fusion (1) sei es drum (1) seth troxler (3) shinedoe (1) shockwave (1) simina grigoriu (1) siófok (1) size 9 (1) skrillex (1) skudge (1) sky and sand (1) slacker (1) slam (3) slam jr (1) smokin jo (1) soundhead (1) speedy j (1) Stee Downes (1) stephane k (1) stephan bodzin (3) sterbinszky (1) steve rachmad (2) stil vor talent (1) streako (1) strictly (1) stroboscopic artefacts (1) suicide circus (1) super flu (1) süss fel nap (1) sven väth (11) sydney (1) symphony (1) syrup (1) szavazás (1) szilveszter (1) szingapúr (1) színház (1) tale of us (1) tanith (1) telefon tel aviv (1) the advent (2) tiesto (1) tillmann uhrmacher (1) time warp (2) tini (1) titan (1) tolo (1) tomas barfold (1) tommyboy (1) tommy four seven (1) tony de vit (1) trance (1) traum schallplatten (1) tresor (1) tromsø (1) troy pierce (1) truncate (1) u60311 (1) Umek (1) usa (2) USA (1) ushuaia (1) ushuia (1) veszprém (1) virgin helena (1) visionquest (1) vj (1) volt (1) Wally Lopez (1) warehouse project (2) watergate (3) weekend (1) west balkán (1) winter music conference (1) xhin (1) xoyo (2) zander vt (1) zoom (1) Címkefelhő

Hova tűnt? Vol.3 - Hooj Choons

2013.02.18. 19:48 :: f.marci

Hova tűnt rovatunk következő részében rendhagyó módon nem egy producer, DJ esetleg előadó páros dicsőségeivel, majd későbbi hanyatlásával foglalkozunk. A soron következő lesz az első de nem az utolsó cikk egy komplett kiadóval kapcsolatban. A ’90-es években virágzó trance majd house szcéna egyik legtermékenyebb és legnépszerűbb labelje egyértelműen a Hooj Choons volt. Szisztematikusan felépített munkával elért sikereiről, a fénykorról, majd a néhány évvel későbbi szinte teljes megszűnéséről szól sorozatunk harmadik epizódja.

A mindig mosolygó pálcikaember a label védjegye volt

L-238-1327526647.jpegA kezdetekig egészen 1990-ig kell visszatekernünk az idő kerekét. Helyszínünk London, az angol fővárosban kezdődött minden. Az alapító tagok, név szerint Phil Howells,  ‘Red’ Jerry Dickens és Alex Simons egytől-egyig rajongtak a house zene legkülönböző formáiért, ebből a közös szálból indul mai történetünk. Ismert a közhely, miszerint minden kezdet nehéz. Nos, ez a Hooj Choons-ra is igaz volt mivel a kiadó sem tudott jelentősebb sikereket elérni fennállása első éveiben. Ugyan a 001-es címkét már 1990-ben rányomták a Carnival de Casa EP-re melyet a Rio Rhythm Band prezentált a hallgatóságnak – a single később 1992-ben megjelent a 017-es címke alatt is - több mint két évet kell várni az első lemezre, amely akkora példányszámban fogyott, ami egy nagyobb lökést tudott adni a labelnek. Az EP címe Don’t You Want Me melynek szerzője egy bizonyos Francis Wright, akit Felix művésznevén valószínűleg többen ismernek. Elsősorban a vinyl A1 oldalán található Hooj Mix miatt vált népszerűvé, ami Red Jerry és Rollo – eredeti nevén Rowland Constantine O'Malley Armstrong, a Faithless egyik alapító tagja – co-produkciója. 

Felix - Don't You Want Me (Hooj Mix), klasszikus korabeli hangzás de a motívum sajnos azóta "rossz kezekbe került"

Red Jerryék mint underground lemezlovasok elsősorban a sötétebb és mélyebb house valamint az acid house irányába orientálódtak. Ebben a szubkultúrában a dalok egy jóval kisebb réteget céloznak meg, voltak azonban egészen kivételes darabok melyek olyan jól sikerültek, hogy azok később zenei TV csatornákon vagy a rádiókban is egyre gyakrabban szólaltak meg. Manapság egy előadó és a kiadó szempontjából is az eladhatóság és a minél nagyobb bevétel a legfontosabb szempont. Akkoriban nem a mai trend volt a jellemző, a művészek egyáltalán nem törekedtek a kommerszre de mint láthatjuk, a kettő nem minden esetben zárja ki egymást.1994 nyarán hallhattuk először Jake Williams projektje, a JX – Son Of A Gun című singlejét. A dal szépen lassan araszolva előre, az év végén a UK Top 10 Singles chartra is felkapaszkodott. Néhány hónappal később egy másik szerzemény is hasonló pályát futott be, a Tin Tin Out feat. Espiritu és az Always (Something Better To Remind Me) szintén beverekedte magát a Top 10-be, aztán robbantott John Graham és a Tilt – Invisible is a UK Top 20 listáján landolt 1999-ben.

Tilt - Invisible, pure trance 1999-ből ami szintén méltán lett népszerű

Legyen szó akár e-zenéről - de ez esetben ne szűkítsük le ennyire a dolgokat – akár a kicsit populárisabb vonalról, nincs az a zenében kicsit is jártas fiatal aki ne tudna megnevezni legalább egy de inkább több Hooj Choons megjelenést. Eredetileg 1993-ban készült el, de itt jelent meg négy évvel később az Energy 52-től a Café del Mar, melyet 2011-ben megválaszottak az elmúlt két évtized legjobb singlejének a BBC Radio 1 Top 20 Dance Tracks szavazásán. Ezek után nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez minden idők legismertebb dance lemeze. Szintén 1997-ben hallhattuk először Andry Nalin és Harry Kane trance himnuszát a Beachball-t, de ugyenebben az évben jelent meg a The Calling című fantasztikusan megkomponált breakbeat Solar Stone-tól, melynek sikerét beárnyékolták az alább felsorolt kiadványok majd egy évvel később jött egy újabb bomba, a németalföldi Three Drivers duótól a Greece 2000. Mindenki által ismert slágerré válása előtt a 90-es évek végén egyes albumokon a dalt sokszor hibásan, a track címét és az előadót felcserélve tüntették fel. Ezek voltak azok a slágerek, melyeket azt hiszem senkinek nem kell különösebben bemutatni.

Sokat gondokodtam, hogy ide melyik klasszikust illesszem be, de nem tudtam dönteni így maradt mindkettő:

Energy 52 - Café Del Mar, a XX. század legjobb dance singleje

Three Drivers - Greece 2000, ami sem kvalitásban sem népszerűségben nem marad el a feljebb hallott slágertől

Párhuzamosan a house zene 90-es években végbemenő virágzásával, Red Jerryék tartották a lépést és mutatták az irányt a szcénán belül. A Perfecto Records-val együtt egy másik reneszánszát elő műfajt, a progressive trancet is lefedve .Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ekkoriban ezen két irányzat egyfajta fúzójának lehettünk fültanúi. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minata azon DJ-k névsora akik előszeretettel pörgették és egyben népszerűsítették a Hooj Choons korongjait. Nick Warren, Darren Emerson, Seb Fontaine, James Zabiela, Sasha vagy Paul Oakenfold, az alapító tagokon kívül és persze a teljesség igénye nélkül. Végigzongorázva az elektronikus zene igen széles palettáján, gyakorlatilag minden egyes műfajon belül találunk egy-egy remekbe szabott darabot. A kezdeti latinosabb housektól, mint a Rio Rhythm Band - Carnival de Case elkezdve később olyan progressive house illetve trance előadók darabjai jöttek ki a labelnél, mint a Lost Tribe, Medway, Killahurtz, Jark Prongo vagy John Graham alteregója a Space Manoeuvres. Nem választotta el éles határ a nemsokkal később reneszánszát élő progressive house és tribal house hangzást. A tribal jelesebb képviselői Danny Tenaglia, Chistopher Roy Bourne és Andrew Thomas Holt – ők ketten alkotják a Redanka vs. Tarantella duót is – Datar néven elhíresült triumvirátusa, a Halo Varga vagy éppen a Trancesetter voltak. A Graham vezetésével alapított és az Andy Moore, Mick Parks kettőssel kiegészült  Tilt triót, a Salt Tank vagy a Lustral párost pedig a progressive trance legnagyobb alakjaiként tartják számon. Ezen felül persze találunk techesebb vagy deepesebb zenéket is a repertoárban, mint a Circulation vagy az Echomen kiadványok valamint több breakbeatet például a The Light ami pedig Solar Stone munkájának gyümölcse. Ismét a tejesség igénye nélkül természetesen, a sort hosszasan folytathatnám. A Three Drivers - Greece 2000 utáni időszak már elsősorban az előbb felsorolt előadók klubhimnuszaiban bővelkedett, vegyünk sorra párat.

Medway - Resurrection, több DJ így Sasha egyik akkori kedvence, egyben az EP címadó dala

A magam részéről ide sorolnám már a Beachballt is de Oliver Lieb projektje, az LSG és a Netherworld volt kronológiailag az első trance bomba néhány hónappal Nalin And Kane slágere előtt. Ugyanbben az évben látott napvilágot a Lustral és az Everytime, melyből az imént elmített pároson kívül készített remixet a Way Out West és Timo Maas is. 1998 januárjában aztán jött a Viper és a The Twister, ezt követte nem sokkal később Miro és a Paradise majd szeptemberben a The Resurrection EP Jesse Skeens, másként Medway-től, melyet a The Elements EP követett egy évvel később. 1999-ben is több remek 12”-es korongot hallhattunk, úgy mint DJ Gogo és a The Cyber EP vagy a Salt Tank duótól a Dimension és a The White Island EP-k. A következő évből aztán Sharam Jey és Nick K debütáló singleje a Don’t Lie, a Killahurtz - West On 27th,, a Trancesetters – Roaches (Peace Division Remix), a Datar – B vagy Halo Varga –  Future! című trackjei mind-mind nagyszerű darabok. A 2001/2002-es esztendőkben a kiadó aktivitása mérséklődött ugyan, a minőségből azonban nem engedtek. Elég csak a MedwayRelease, a KC Flightt vs. Funky Junction – Voices vagy 16B feat. Morel – Escape klasszikusát az előbbi aztán Echomen – Truth, a Blackwatch Feat. Mykel - I'm Here vagy a Trancesetters – The Saga című singlejét megemlíteni az utóbbi év termései közül.

Killahurtz - West On 27th, a progressive house és trance valamint egy kis tribal ötvözete. Ez utóbbi a kezdetektől végig kíséri a Hooj Choons kiadványokat

Mint az az iménti kis felsorolásból is kiderült, a label fénykora az ezredforduló előtti majd utáni egy-két év voltak. Nem véletlen, hogy ekkoriban a minden idők legsikeresebb mixlemezsorozatának tartott Global Underground albumok készítői is előszeretettel válogattak az itt megjelenő vinylek közül. Nem túlzás azt állítani, hogy minden egyes dupla CD tartalmaz legalább egy de néha több tracket, vegyünk sorra párat ezek közül: New Yorkban lett rögzítve a sorozat második része – eredetileg másodikként lett kiadva az USA-ban de a hivatalos angol Boxed Label a 007-es címke alatt hozta forgalomba ahol 002-es kiadvány sosem sem jelent meg - ami az akkoriban rendkívül népszerű trance vonalra épül. Ebből kifolyólag abszolút nem meglepő, hogy a 11 trackes első lemezre nem kevesebb mint négy szerzeményt épített bele Paul Oakenfold. Solar Stone-tól a Day By Day (Red Jerry's Smack The Bigot Up Dub) az ötödik, majd a három utolsó track sorrendben a Lustral – Everytime (Nalin & Kane Mix), Miro – Paradise (Red Jerry's Longdubbyvocal Mix) és a Three Drivers – Greece 2000.

 

Miro - Paradise (Red Jerry's Longdubbyvocal Mix), egy kis aciddal fűszerezve, de természetesen a tribal-es elemek itt sem maradhatnak el 

Nick Warren sem vállalt túl nagy kockázatot a 003-as Prague albumon mikor az első CD-n rögtön a második számként lejátszotta Nalin And Kanetől a Beachballt aztán a második CD közepén és a 008-as Brazil albumon is megszólal az Energy 52 - Cafe Del Mar. Előbbin a mindenki által ismert Three 'N One utóbbin pedig Nalin + Kane remixében. A Sasha által mixelt mindkét dupla tartalmaz néhány Hooj Choons singlet. Az első, 009-es San Francisco, melyet a szerző a megjelenés előtt néhány hónappal elhunyt Tony De Vit emlékének ajánlott rögtön hármat is. Medway és a Resurrection az első, aztán Jark Prongo – Movin' Thru Your System a második CD-n hallható, amely végül a Tilt és az I Dream című slágerrel zárul, méghozzá Tilt's Ressurection Mix-ben. A sorozat 13. darabján, az Ibizán szintén hallható egy Medway release, a The Baseline Track majd nem sokkal ezután felcsendül a Space Manoeuvres és a Stage One (Pariah Remix) amelyben azt hiszem – talán sokan egyet is értenek velem – 1999 egyik legjobb 12”-es korongját hallhattuk. Következett aztán John Digweed és a Hong Kongban rögzített 014-es dupla, rajta az LSG – Into Deep (Medway Remix) valamint a Tilt triótól a 36 (Tilt's Numerology Dub) verzóban. Érdemes azonban megjegyezni, hogy ez az album majd a 019-es Los Angeles is javarészt a Digweed által koordinált Bedrock kiadványokra épültek melyek mellett utóbbin is remekül elfért Medway – Release (Lexicon Avenue Remix). Ugynez elmondható Pete Lazonby – Sacred Cycles című klasszikusáról mégpedig az akkoriban az átlagosnál jóval aktívabb Quivver remixében ami a Dave Seaman által összeállított 016-os darabon hallható. Ezidági az egyedüli GU melyet a Fekete Kontinensen rögzítettek, pontosabban lokalizálva a dél-afrikában. Minden idők egyik legnépszerűbb house duója a Deep Dish debütáló albuma az orosz fővárosban, Moszkvában készült és rögtön egy zseniális vocal house tétellel kezdődik: 16B feat. Morel – Escape (Driving To Heaven) (Omid's Full Vocal Mix) ami az utolsó darab volt a kiadótól ami helyet kapott a legendás széria valamelyik albumán. Ez a dupla már nem is a Boxed gondozásában került forgalomba, hanem a Global Underground Ltd. által. Ebben az időszakban egy kisebb arculatváltáson is keresztül ment a sorozat, részint az olyan új előadóknak köszönhetően mint például James Lavelle, részint pedig azért, mert a house és a trance fúziója hanyatlani látszott. Az előadók előszeretettel nyitottak a sötétebb, lassabb, törtebb ütemek felé, a trance szerepét szépen lassan étvette egy másik hangzás, a breakbeat. Ezt követően is számos remek tracket hallhattunk ugyan, de az előbb vázolt átalakulással a Hooj Choons elvesztette egyik legstabilabb reklámfelületét.

Space Manoeuvres - Stage One (Tilt's Apollo 11 Remix), 1999 egyik legjobb underground lemeze volt, különösen ez a remix

2003-ban ugyan még javában tombolt a progressive house őrület – szintén ebben az évben jelent meg a valaha volt egyik legnagyobb példányszámban eladott dance album, a Global Underground 025: Toronto az előbb már említett Deep Dish párostól – ezzel szemben a Hooj Choons tájékán a napok már közel sem voltak annyira élettel teliek mint hónapokkal korábban. Nemsokkal később bekövetkezett az, ami évekkel ezelőtt még a tulajdonosok rémálmaiban sem jött volna elő. Bejelentették, hogy sokak kedvenc kiadója pénzügyi nehézségek miatt a megszűnés szélére sodródott. Rövid időn belül aztán be is zárta a kapuit, egy kivételével, mivel egy azóta önállóvá vált és főként trance-re specializálódott sub-labelje továbbra is üzemelt. Persze mindeki tisztában volt azzal, hogy a Lost Language aktivitás és renomé terén sem fogja tudni majd megközelíteni nagyobbik testvérét. 2006 októberében jött az újabb bejelentés, miszerint a Lost Language menedzsmentje ismét elindítaná a Hooj Choons-t, de a törekvések hamar kudarcba fulladtak. Néhány hét leforgása alatt kiadtak négy maxi CD-t, mely korábbi slágerek eddig meg nem jelent remixeit tartalmazták. Hiába a Medway – Resurrection és a The Basseline Track remixek vagy a 16B – Escape-je, a Katcha - Touched By God és az olyan művészek által készített feldolgozások mint Luke Chable vagy D.Ramirez sajnos a várt eredmény elmaradt. Hosszú hónapok teltek el, amikor is megpróbálkoztak egy másik koncepricóval. De az eredetileg 1982-ben felvett The Human League sláger, a The Things That Dreams Are Made Of remix kollekciója sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Tiga, a Kissy Sell Out és Justus Köhncke egytől-egyig ismert és elismert remixerként vágtak bele a munkába, de törekvéseik hiábavalók voltak. Relatíve rövid időn belül háromszor, mindezidáig utoljára 2011-ben kíséreltek meg új életet lehelni a Hooj Choons-ba, sikertelenül. A belga Jean-Philippe Chainiaux a.k.a. Dopefish ugyan elmondhatja magáról, hogy a The Wasp EP-je megjelent ezen legendás kiadó címkéje alatt, sajnos ez a dubstep/electro korong is csak a futottak még kategóriába tartozik.

Omid 16B - Doubt, az utolsó darabok egyike, 2003 talán legjobban sikerült darabja

A kiadó weblapja a mai napig elérhető, az online shop is üzemel még maroknyi megmaradt maxi CD-vel de úgy tűnik ki kell jelentsük, egy tényleg legendás kiadóval szegényebbek lettünk. Hacsak az újra reneszánszát elő progressive house adta lehetőségeket és a jelentősen olcsóbb online megjelenéseket kihasználva egy masszív tőkeinjekcióval nem próbáják meg immár negyedszer is poraiból feltámasztani. Ez a jövő zenéje, én a magam részéről sajnos nem látok rá reális esélyt…

Szólj hozzá!

Címkék: global underground Hooj Choons

Trailer - Melt! Festival

2013.02.15. 21:15 :: primate

Hivatalossá váltak az első nevek az idei Melt! Festivalra, valamint már a trailer is megtekinthető.

Szólj hozzá!

Címkék: melt

Bezár a berlini Horst!

2013.02.14. 17:35 :: primate

Szomorú nap a mai a berlini klubszcéna történetében. Bezár a Horst Kreuzberg! A pletykát először DJ Tanith twittelte ki, azóta sajnos kiderült, hogy a történet itt sajnos valóban véget ér. Az üzemeltetők nyilatkozatát már olvashatjuk a facebookon.

A klub hétről hétre a város egyik legexkluzívabb line upjával jelentkezett, az igazán minőségi elektronikus zene egyik utolsó bástyájaként üzemelt. Múlt szerda reggel utoljára zártak be a Horst kapui.
Az okokról túl sokat nem lehet elmondani, az ingatlan tulajdonosa határozott így, annak ellenére, hogy az utóbbi időben újra egész jól futott a klub szekere. Nagyon szomorúak vagyunk.

Egy korábbi beszámolót a klubból - ahol KiNK, Daniel Bortz és Adam Port pörgetett egy péntek éjjel - itt olvashatjátok el. 

horst.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: berlin horst krzbrg

Videó interjú - Pete Tong és James Zabiela

2013.01.28. 08:00 :: f.marci

Pioneer DJ Techniques 2012 - James Zabiela

Blogunk másfél éves fennállása során volt egy témakör, amibe ezidáig nem mentünk bele mélyebben. Egyrészt ember legyen a talpán, aki a mai technikai vívmányok fejlődésével tartani tudja a lépést, másrészt kishazánkban kevés olyan művész akad napi rendszerességgel használja a legújabb konstrukciókat és ezáltal tényleg naprakész a témakörben. Ezúttal sem egy itthoni videó kerül majd megosztásra, helyszínünk az angol BBC stúdiója ahol Pete Tong beszélget James Zabiela-val kicsit több mint egy órában a 2012-es évben piacra dobott feljlesztésekről. A southamptoni születésű fiatalember vitathatatlanul a legtechnikásabb lemezlovasok közé sorolható, aki Richie Hawtin mellett talán a legismertebb a technikai innovációban betöltött szerepéről. Ezért sem volt meglepő, hogy annak idején szerződtette a Pioneer Electronics. Zabiela tehát nemcsak lemezlovas, hanem az elektronikai cég alkalmazásában álló teszt mérnök, aki előbb rész vett a cég által 2006/2007-ben piacra dobott DJ eszközözök így a Pioneer DJM800, a CDJ1000MK3 vagy az EFX 1000 termékek tesztelésében, majd a legújabb generációs médialejátszó a CDJ2000 fejlesztésében is. Ha van valaki aki tényleg tudja, mi az amit a készülékekből ki lehet hozni, akkor tőle valóban első kézből kaphatjuk meg ezeket az információkat. Ez a nyáron készült nagyon érdekes és főleg látványos angol nyelvű videó pedig remek alkalom, hogy bemutatssa, hogyan is kell bánni éles helyzetben ezekkel a keszülékekkel.

Jó szórakozást hozzá:

Szólj hozzá!

Címkék: pete tong james zabiela

Primate Sessions 002 - Zoel

2013.01.25. 20:24 :: f.marci

"Hogy ne csak beszéljünk a zenéről, a mai napon útjára indul rendszeresen jelentkező mixsorozatunk."

Írtuk több mint egy évvel ezelőtt a Primate Sessions-ről. Sajnos ezt az ígéretünket nem sikerült betartani. Az új évben azonban teljes gőzzel indítjuk ismét útjára a minden hónap utolsó péntekén jelentkező podcastet. Koncepciónk, hogy néhány ismert hazai DJ/Producer mellett a lehető legszélesebb skálán mozogva megpróbálunk sok-sok eddig fel nem fedezett előadót is bemutatni a hallgatóknak! Kellemes zenehallgatást mindenkinek!

Mai vendégünk:

Zoel

/Székesfehérvár/

"Annyit elöljáróban, hogy soha sem a fő áram határozta meg a zenei beállítottságomat, annál inkább, az undergroundabb „nagy közönség által” nem ismert irányzatok. Ha szeretnéd jobban megismerni a hangzásvilágomat folytasd a böngészést, amihez jó szórakozást kívánok."

Tracklista:

01. DonatoDozzy and Neel – Lyo [Prologue]
02. RaffaeleAttanasio - Black Block (Marcus Suckut Construct) [Non Series]
03. And – Brother from Another Mother (Tom Dicicco Late Night Dub) [Project Squared]
04. Cassegrain – Lop Nor [Prologue]
05. Eshu – Lunar Farside (Dimi Angelis and Jeroen Search Remix) [Eshu]
06. JeroenSearch – Paper Space [Coincidence Records]
07. Mekas – RainCover (Pablo Denegri Remix) [Tretmuehle]
08. Daze Maxim – Ultrabright [Snork Enterprises]
09. Abdulla Rashim- Weldiya 2 [Prologue]
10. Cassegrain – Cotton (Sihga Remix) [Mikrowave]
11. Deepbass – Process [Informa Records]
12. Marco Effe – Jellied Eels [Cocoon Recordings]
13. Heron – Tuesday Revolution [KMS Records]
14. Tin Man – Blown [Poker Flat Recordings]
15. Beaner – Little Helper 39-1 [Little Helpers]
16. OctaveOne – I Believe (Sandwell District Remix) [430 West Records]

Kontak és egyéb mixek:

http://zoelsworld.wix.com/zoel

http://www.facebook.com/pages/Zoel/140596016062759

https://soundcloud.com/zoel-1

Szólj hozzá!

Címkék: zoel

Interjú - Nick Warren

2013.01.23. 09:30 :: f.marci

Nick Warren – Renaissance: The Masters Series 19

NickWarren-01.jpg

Nick Warren azon kevés DJ-k egyike akinek a neve egy “Ki-kicsoda az elektronikus zenében” játékban biztosan előkerülne. Felfelé ívelő pályafutása a 90-es évek elején kezdődött azóta az egyik legnépszerűbb előadóvá  vált köszönhetően olyan mixlemezek elkészítésének mint jónéháy Global Underground vagy a Back To Mine sorozat első része 1999-ben valamint számtalan track és remix Jody Wisternoffal kiegészülve a Way Out West tagjaként. Friss és ropogós, mivel január 21-én jelent meg a legújabb Renaissance – The Masters Series sorozat 19. epizódja melyet Nick készített.

 

Hello Nick, hogy vagy, mi történt veled mostanában?

 

Köszönöm, minden rendben. Fantasztikus volt a szilvszter melyet Cancunban töltöthettem, nemrég tértem vissza a hideg Britanniába.

 

Természetesen nagyszerű hír az új album a Renaissance-nál melyet épp most adtak ki…

 

Ez nagyon nagy örömmel tölt el. Tulajdonképpen követi a Soundgarden Radio Show koncepcióját. Az első CD nagyon chilles, ambientekkel teli és egy kis slo-mo ami teljessé teszi. A második CD pedig  sokkal inkább dancefloor orientált, mélyről indulva, lassan építkezve majd néhány keményebb basszussal fűszerezve.

 

Elemezzük kicsit a kiadvány ambient részét. Mi áll annak hátterében, hogy a kiadvány tartalmaz egy ambient lemezt is?

 

Ez egy olyan dolog aminek a megszállottja vagyok. Nagyon szeretem elkészíteni az ilyen jellegű mixeket, persze sokkal több munkát igényel az egészet felépíteni mint a második részt ami úgymond klub hangzás. Valahol az volt a célom, hogy az egész egy bizonyos  utazásként legyen felépítve, amelybe a viszonylag régebbi trackek is nagyszerűen illeszkedtek.

 

Egész biztos vagyok abban, hogy naponta küldenek új zenéket. Mégis hogyan választottad ki a kiadvány ambient oldalához a trackeket? Fogadni merek, hogy ezeket azért nehezebb megtalálni. Átrágtad magad a saját ambient arhívumodon vagy hogyan kell ezt elékpzelni?

 

Sokkal nehezebb ilyen zenéket találni. Kapcsolatban állok több általam sokra tartott producerrel a szcánán belül, megkértem őket, ha van valami új anyaguk küldjék el. Volt több megjelenés is az előző évben ami nem jutott el a nagyközönséghez de úgy éreztem több figyelmet érdemel!

 

Annak ellenére, hogy évek óta tart a kapcsolat közted és Renaissance kiadó közt, valójában ez az első önálló mixalbum amit nekik készítettél. Mi volt az a lökés ami miatt végül úgy határoztatok, ezt önállóan fogod elkészíteni?

 

Évek óta beszélgettünk már erről és őszintén szólva most nagyszerű volt az időzítés. A Renaissance részéről Geoff Oakes is nagyon boldog volt ezzel a koncepcióval, mindketten úgy éreztük, most jött el az ideje.

Most, hogy befejezted a mixet és kiadásra kész mik a terveid az elkövetkező hónapokra?

 

Turnézás, turnézás és stúdió, rengeteg érdekesnek ígérkező  fellépés Indiában, Japánban, az USA-ban, Dél Amerikában és persze itt Európában is. Lesz több B2B show ahol Hernán Cattáneoval ketten fogunk a pult mögé állni, ez az amit mindig is szerettem csinálni.

 

Szeptemberben elárultad, hogy te és Jody dolgoztok egy új Way Out West anyagon. Hogyan haladtok vele? Esetleg valami érdekesség ezzel kapcsolatban?

 

Lassam, hogy őszinte legyek. Tervezzük, hogy a következő hónapban együtt vonulunk stúdióba és kicsit felpörgetjük a dolgokat.

 

Mi a helyzet a Hope Recordings háza táján, amit egyrészt irányítasz másrészt itt is jelentetsz meg saját zenéket. Mit várhatunk tőletek az idei évben?

 

Minden nagyszerűen alakul. Érkezik egy remix csomag mely az új albumom néhány trackjének az újraértelmezéseit fogja tartalmazni. Valamint a “Devil’s Elbow” című singleből is kiadunk egy EP-t amin lesz egy saját remix, valamint olyan előadók is közre működnek majd mint Jozif vagy a rendkívül tehetséges Max Cooper.

 

Végezetül pedig mit üzennél az olvasóknak?

 

Élvezzétek az új esztendőt és remélem sokakkal találkozom majd a táncparketten, vigyázzatok magatokra!

 

Szólj hozzá!

Címkék: nick warren

Interjú - Truncate A.K.A. Audio Injection

2013.01.19. 08:00 :: f.marci

                              

truncate.jpg

                                                                                                                                                    

 

Jónéhányan ismernek másik álneved, az Audio Injection által, melyhez, hogy ezzel a kifejezzéssel éljek: a “letisztultabb” hangzások társulnak. Valójában a Truncate projecttel csak 2011-ben ismerkedhettünk meg. Mi ösztökélt, miért tértél rá a Truncate féle, sötétebb, mélyebb techno felé vezető útra?

 Célom főleg DJ tool-ok készítése volt, ami hallható is a kiadványokon, egytől-egyig DJ barát trackek. Valahol egy másik utat akartam bejárni a Truncate által, mélyebb, nyers technot készíteni, ahol vissza tudod térni a gyökerekhez, oda amikor elkezdtem lemezeket vásárolni és DJzni.

Ha meg szabad kérdeznem, miben különbözik a folyamat, mikor ezeket a trackeket készíted? Használsz analóg szintiket, kazettáket és más retro cuccokat a kívánt hangok eléréséhez avagy már minden digitális?

Minden szoftverekkel készül, azt hiszem ennyi idő után egyszerűen csak megvan a fülem hozzá és tudom azt, hogyan akarom azt a bizonyos hangot megszólaltatni. A Truncate cuccokat megpróbálom a koszosabb, nyersebb hangok irányába terelni. Valamint amennyire tudom, leegyszerűsíteni. Szerintem ez az amit a Truncate zenék adnak az Audio Injectionnel szemben, melyek inkább egy nagyobb csarnokba vagy klubba készülnek. Most azonban kicsit minden más lesz, mivel az Audio Injection is változik, ezentúl kicsit jobban fogja befolyásolni a Truncate!

A Truncate mint kiadó digitalis formátumokat is megjelentet, és van egy nagyon erős elhivatottság a bakelitek felé. Ugynakkor fellépéseid teljes egészében digitálisak. A célod ezzel az volt, hogy a bakelit DJ-k és a rajongók számára elérhetőek legyenek a korongok vagy találunk valami más célt is ez mögött?

Azért választottam a Truncate-ek kiadását lemezen, mert minidig is szerettem volna egy saját bakelit labelt és mert maguk a zenék is úgy vannak megalkotva, hogy tökéletesen bakelit kompatibilisek. Magam is vinylekről kezdtem DJzni és a mai napig vásárolom és gyűjtöm őket. Nem hiszem, hogy valaha is leállok ezzel mivel imádom a kollekciómat és bővíteni szeretném. Magam, mint DJ, csak mostanában csinálom digitálisan, mivel így hozzá tudom adni a produceri részét is, szeretem kiloopolni a trackek egy részét, esetleg két- vagy több trackből egy harmadikat alkotni a szettek alatt.

A legtöbb Truncate EP az azonos nevű kiadód által kerül a forgalomba. Szerepel-e a terveid közt más művészek anyagainak a megjelentetése?

Egyelőre a kiadót meg szeretném tartani a saját anyagaimnak és esetenként ezek remixeinek, melyek a barátaim által készülnek. Rengeteg más kiadó van ahol a többi művésznek lehetősége nyílik megjelentetni a dolgaikat.

Mint előadó, pillanatnyilag nemzetközileg is elismert vagy az underground világában. De a Truncate projekteddel úgy tűnik maradtál a gyökereknél. Gyakorlatilag csak saját, valamint egyéb kaliforniai előadók által koordinált labeleknél jeleteted meg őket, mint Developer kiadója a Modularz vagy Drumcell Droid Recordings-ja. Tudatos döntésről beszélhetünk ezen esetekben, vagy sokkál inkább a hosszú ideje tartó barátságotok miatt alatt alakult így?

Mikor először elkezdtem a Truncate projektet, hogy úgy mondjam meg akartam tartani amerikainak és a közeli barátoknak. Az utóbbi időben viszont készítek remixeket más kiadóknak is de kicsit válogatós vagyok, nem akarom sem túlterhelni magamat, meg eleve ott vannak már az Audio Injection remixek. A Truncate-et megtartom saját labelnek. Lesznek néha máshol megjelenések de elsősorban a kiadómra fogok fókuszálni.

Nyáron Audio Injection alteregód által elkészült a Mutate – Circle 1 remixe, ami aztán a Blank Code kiadónál jelent meg. Több művész, mint Drumcell vagy Bas Mooy is érintett volt a kiadványban. Itt egy vadonatúj label Detroitból. Hogy jött a velük történő kapcsolatba lépés ötlete?

Először akkor találkoztam a Black Code csapattal mikor 2011 vége felé Drumcell és én egy bulijukon játszottunk. Nagyszerű srácok, akikkel egy élmény volt együtt tölteni azt a pár napot. Beszélgettünk, elmondták, hogy egy saját lebelt akarnak indítani és rákérdeztek, esetleg érdekelne-e egy remix? Én  pedig rábólintottam. Azóta játszottam több bulin amit szerveztek, és úgy érzem nagyszerű kapcsolat alakult ki köztünk.

Beszélgessünk kicsit az előttünk álló évről. Mi az amit a Truncate projekttől várhatunk? Vagy ami azt illeti, az Audio Injectiontől esetleg David Florestől?

2013-ban előreláthatólag még elfoglatabb leszek. Szeretem az időt a stúdióban tölteni és a trackeken valamint a remixeken doglozni, így biztosra veszem, hogy sok-sok megjelenést hallhattok majd tőlem. A legtöbb Truncate-et a saját kiadómnál de ugynúgy a többinél is akikkel közösen dolgozunk. Érkezik majd több Audio Injection EP-t is, sőt egy már el is készült és a Droidnál fog majd megjelenni valamikor 2013 első felében. Turnézni is fogok egy kevest, szóval majd láthattok és hallhattok is.

Végül pedig egy olyan kérdésem lenne, tudom, hogy közhely de szeretnék egy érdekes választ kapni. Kik azok a feltörekvő művészek akiket érdekesnek találsz?

Őszintén szólva rengeteg ilyen feltörekvő zenész van, nagyon nehéz velük lépést tartani, rengeteg promot kapok. De az utóbbi időben volt néhány srác, mint Shifted, Sigha, ROD, Cosmin TRG és nagyon sokan mások akiknek a cuccai nagyon tetszettek.

Szólj hozzá!

Címkék: usa truncate audio injection

London Calling Vol. 4 - Cocoon Heroes London

2013.01.15. 22:01 :: whitehawk

Cocoon Heroes - Into The Magic

Marci kollega hazaköltözésével jómagam veszem át a London Calling rovatot és lehetőségeimhez mérten megpróbálok részletes betekintést nyújtani a londoni szórakozóhelyek magával ragadó világába. 2012 augusztusa óta nem kevés buliban megfordultam a szigetország fővárosában, bátran kijelenthetem, hogy idáig mindegyik felejthetetlen maradt.

London Warehouse Events

2010 nyarán Will Harold, Paul Jack és Alice Favre álmodtak egy nagyot, beleadtak apait-anyait és egy olyannyira sikeres warehouse bulit (Pryda, Gui Boratto, Popof, Par Grindvik –hogy csak a nagyobb neveket említsem) hoztak össze a Great Suffolk Street 31 alatt, ami az alapját képezte a későbbiekben London Warehouse Events néven futó rendezvényeknek. A július végi Pryda Night egyébként sold out volt, ami több mint bíztató indulásnak számított. 


2011-ben gőzerővel beindult a LWE menetelése: előbb Skrillex majd Pendulum léptek fel, mindkét sztár még hetekkel a showjuk után is áradoztak a különböző hírportálokon a warehouse-élményről. The show was ‘life changing’. (Skrillex)


Noha a LWE bölcsőjének kétség kívül megmarad a 29 Great Suffolk Street, nem csak itt, hanem a város más részein is tartanak ilyen jellegű bulikat (Sidings, Shoreditch).

A LWE néven elhíresült rendezvények nem kisebb neveket bookingoltak idáig mint Sven Väth, Groove Armada, Adam Beyer, Chris Liebing, Speedy J, Carl Cox, Seth Troxler, Roger Sanchez, Erick Morillo, Carl Craig, Mauro Picotto, Astrix (live), Radio Slave, Maya Jane Coles... -természesen a teljesség igénye nélkül.


Cocoon Heroes London @ 29 Great Suffolk Street

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy teljes mértékben fitt és kialudt voltam a pénteki Cattaneo & Warren buli után. Sőt, talán ki is hagytam volna ezt a warehouse rendezvényt, ha nem vettem volna meg a jegyemet még augusztus közepén. Ez egyébként bölcs döntés volt. 

Egy héttel a CLR Night után ismét egy warehouse rendezvényt látogattam meg: Cocoon Heroes London - Into The Magic, fellépők: Sven Väth, Carl Craig, Cassy, Matthias Kaden, Onur Özer.  

Második ízben jártam a helyszínen, ugyanis október végén a Drumcode Halloween kapcsán már belekóstoltam a warehouse-feelingbe.


A helyszín a Temze déli partján, Southwark kerületében található, cirka 1-1 mérföldre a Waterloo és London Bridge állomásoktól. A legközelebbi underground megálló a Southwark, de az előbb említett helyekről is 15-20 perc séta alatt odaérünk a Great Suffolk Street 29 szám alá.

Az utcában található raktárépület (maradjunk csak a warehouse kifejezésnél) maga nem más, mint egy autóparkoló, amely a Union Street Car Park nevet viseli. Az utca fölött vasút zaja nyomja el a csendet, így attól senki se tart, hogy esetlegesen a közelben lakók panaszkodnának a techno dübörgésére.

1_1.JPG

23 órakor érkeztem, ekkor még csak 8-9 ember lézengett a bejárat előtt. Az utcában állt pár taxi, néhány fiatal „alapozott”, és egy benga csoki árult jegyeket –ez teljesen megszokott egy ilyen kaliberű rendezvényen. Más kérdés, hogy szerintem az a biztos, ha magadnak rendeled a jegyet, akkor garantáltan nem ér semmilyen meglepetés. 

Bejáratnál a szokásos ceremónia (személyi / útlevél ellenőrzése), majd gyors motozás és már benn is voltam. Mindig próbálok korán érkezni az adott szórakozóhelyre, hogy ne kelljen a nagy sorban várakozni. Bár hozzáteszem, annak is megvan a varázsa: garantáltan összespanolsz valami eszelős angol/olasz/spanyol/német  partyarccal, aki megkínál a piájából és egy jót beszélgetsz vele vagy a haverjaival. Már egy ideje egyedül járok bulizni a városban, de sosem éreztem magam egy pillanatra se elveszettnek. 


A ruhatárnál óriási sorok szoktak kígyózni (Drumcode bulin anno cirka fél órát vártam), így érkezés után ajánlott azonnal leadni azt. Nem kötelező, sokan kabátban buliztak, mert a raktárépület falai hűvösséget árasztanak. Aki viszont hozzám hasonlóan az első sorokba kíván „törni”, annak garantáltan melege lesz. 

4.JPG
Három terem volt ezúttal, egy nagy és kettő kisebb. A hallójáratok kikormolásáról a Funktion One gondoskodott, amely minőségi hangzást garantált, de egyúttal az erős pufogásól sem kímélt meg. Füldugó ajánlott –főleg ha első sorokba indul az ember és sokáig ott is marad.

Onur Özer szettjére érkeztem, a török kellemes warmup zenéket pakolt. A timetable megtalálásakor szomorúan konstatáltam, hogy Sven illetve Cassy & Carl Craig „üti” egymást időben, de sebaj, a páros 6 órán át fogja pörgetni a zenéket, marad idő bőven, hogy halljam őket.

5.JPG
Sven 1-kor kezdett, így addig megvizitáltam a kisebbik termet és hallgattam a b2b szettet. Zeneileg mást vártam, túl lötyögősnek találam, nagyon nem is tetszett. Úgy terveztem, hogy majd 4 után visszanézek. Készítettem pár fotót, a legviccesebb kétség kívül Carl Craig pólójának epic felirata volt: the realest motherfucker alive


Fél 1 körül visszatértem a nagyterembe (a kiírásban room szerepelt, de az arch vagyis a boltív kifejezés pontosabb), hogy legyen időm előrefurakodni Sven kezdésére. Az előrenyomulást itt ne úgy képzeljük el, hogy fellökünk mindenkit. Legtöbbször ha látják, hogy fényképezőgéppel vagyok, elengednek, utat adnak, idáig csak pozitív élményeim vannak ezzel kapcsolatosan. 


Sven Väth mindvégig zseniális volt! Először csak bugis, kézfelrakós zenékkel kápráztatott el, aztán a szett második felében ízelítőt kaptunk a vérbeli technoból. A germán mindvégig vigyorgott, vicsorgott, grimaszolt, poénkodott, vágta a szédületes pózokat, legyezgette magát a bakelittel és ehhez hasonlók.

3.JPG

Az egész performansz brilliáns volt: három nagy kivetitőn mentek a Papa „lépkedései” felváltva a Cocoon Heroes logójával. A látványosságot növelte két lengén öltözött kis kapucíner táncoslány koreográfiája. Szemmel láthatóan kiválóan érezte magát Sven, jó látni, hogy az Öreg ilyen kicsattanó formában van. Zeneileg nem tudok egy trekket sem kiemelni, ugyanis számomra az egész show egy nagy ID-halmaz volt. :-)


4 után pár perccel fejezte be a germán, őt követte Matthias Kaden, aki zárásig (6.00) zenélt. Nem sokat hallottam belőle, mert megindultam a ruhatárhoz (nagy sort elkerülendő) és visszanéztem Cassy & Carl Craig performanszára. Ezek a zenék már sokkal jobban tetszettek, mint az éjfélkor hallottak. Itt lényegesen kevesebb ember gyűlt össze, épp ezért picit szellősebben bulizott a jónép. 

És hogy milyen is ez a warehouseos "jónép"? Természetesen csak 18 éven felüliek látogathatják a rendezvényt, így zömmel a 20-as fiatalok képviselték magukat (rengeteg csaj!), de akadt jó pár zorall figura is. Hogy ki mennyire volt készen, abba nem mennék bele, egy biztos: mindenki jól érezte magát. Noha Kaden aprított még rendesen (és még rengetegen voltak), fél 5 után 10 perccel a kijárat felé vettem az irányt. Elég volt ez estére, hiszen ismét felejthetetlen zenei élményekkel gazdagodtam.

Egy-egy buli után vasárnaponként tartanak hivatalos aftert a Cable klubban (a helyszíntől nem messze), ez Jaded Afterhours néven híresült el és 5-13-ig tart. 

2.JPG
Kifele menet belebotlottam egy ambulanciás brigádba, egy csávó a földön hevert kiütve, próbáltak vele valamit kezdeni.  További negatívumok (sajnos), amik mellett nem tudok elmenni: hiába vannak mackós csoki szekusok az első sorokban a kordonoknál, néhány agyalágyultnak így is eszébe jut, hogy elszívjon egy kis cigit/zöldet. A szekus meg vagy észreveszi, vagy nem, mindenesetre, rohadt idegesítő. Van szépen kialakított dohányzós rész, tessék azt használni. Aztán ott vannak a nyomorult félmeztelen, szifonnal villogó suhancok: szerencsére ezúttal kevés volt belőlük. Bárpultnál csak thai sör (singha) volt kapható, £4.5-ért eléggé unfair, szóval inkább maradtam az ásványvíznél. A toitoi megoldás elég gázos (szerintem), de alighanem ezen nem változtatnak. Sidings Warehouseban legalább hagyományos mosdó volt, ahol még egy Liebing bulin reggel 6-kor se voltak súlyos állapotok. Tényleg. :-)


A későbbiekben további klubok kerülnek bemutatásra. A Cocoon Heroes videók itt találhatóak.

Szólj hozzá!

Címkék: london carl craig sven väth

Speaking in Code

2013.01.15. 15:20 :: primate

Néhány évvel ezelőtt bizonyára többen is láttátok a Speaking in Code című dokumentumfilmet, amit a Merlinben vetítettek le. A másfél órás anyagot többnyire az Egyesült Államokban és Németországban forgatták, de elkalauzol bennünket az Awakeningsre és a Sonarra is. Bepillantást nyerhetünk a Kompakt család mindennapjaiba, közelebbről, soha nem látott oldalukról ismerhetjük meg a Wighomy Brotherst, valamint a Modeselektort. Bár a film maga mindössze négy évvel ezelőtt készült, mégis érdekes tanulságként szolgálhat mindenki számára, mennyi minden megválzotott ez alatt a rövid idő alatt is. A dokumentumfilm német nyelvű, de aki csak angolul tud, annak is ajánlott, ugyanis a legtöbb dj angolul szólal meg.

Szólj hozzá!

Címkék: usa berlin kompakt modeselektor monolake bpitch robag wruhme

Fözzünk John B-vel!

2013.01.14. 18:52 :: primate

John B-t eddig a dnb fenegyerekeként és extravagáns külsejéről ismerhettük. Tudtátok, hogy mindamellett kiváló szakács is? Főzőtudományáról az önmagában is nagyon cool tumblr-n vezetett blogján számol be, ahol kedvenc receptjeit is megosztja velünk.

johnb.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: gasztronómia john b

Hírek Frankfurtból

2013.01.13. 16:51 :: primate

Zajlik az élet Frakfurtban. AZ ottani kulbéletet érinően egy jó és egy rossz hírről tudunk beszámolni. A rossz hír, hogy a nemrégiben tulajdonosváltáson (a klubot üzemetető trió egyik tagja maga Pascal FEOS) átesett U60311 nevű
legendás és maratoni hosszúságú bulijairól híres U60311-nek, úgy tűnik ismét és végérvényesen le kell húznia a rolót.


A hajdani Cocoon Club viszont új bérlőre találhat. Az új klub tervezett megnyitása február végén, március elején lenne esedékes. AZ új üzemeltető Frank Reichenbach, aki a wiesbadeni Euro Palace diszkót üzemeteti.
A pletykák szerint az új hely "The Moon" névre lesz elkeresztelve. Tanácsadóként felbukkan a frankfurti Envy ügynökség, akik korábban már szerveztek bulit a Cocoonban Envy My Music néven.

frankfurt_1.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: frankfurt cocoon u60311

Elismerő bejegyzés blogunkról

2013.01.13. 14:29 :: f.marci

" "Tudták-e Önök, hogy Tiga nagymamája magyar? Nem? Most már tudják." Ehhez hasonló érdekességeket, interjúkat, filmeket, könyvajánlókat, party és fesztiválbeszámolókat láthat, olvashat az erre járó. Nem csak zenei hírek, újdonságok, hanem átfogó, (szub)kulturális körkép. Hol máshol találhatnánk egy holland riportot „Budapestrőé, a bűn városáról” vagy értesülhettünk még ősszel a németországi GEMA ellenes tüntetésekről."

A minap ezekkel a szavakkal jellemzett és az 5 legjobb elektronikus zenei blog közé választott minket a http://www.footer.hu weboldal!

A cikket IDE kattintva olvashatjátok!

Ezek azok a pillanatok, amikor az emberben felerősödik az érzés:

"Igen, érdemes volt időt, energiát, munkát fektetni az egészbe!"

Köszönjük az elismerő szavakat!

 

 

Szólj hozzá!

Interjú - Kölsch

2013.01.12. 13:23 :: f.marci

kolsch.png

Kölsch-t sokkal jobban ismerhetjük más művésznevek által, de elsősorban a kommerszebb körökből. Népszerűsége folyamatosan nőtt, írt tracket Nicki Minajnak, majd megjelent a Rune alteregó által kiadott Calabria, mely tulajdonképpen az USA Dance Number 1 csúcsára is feltört Destination Unknow sampleje. Kölsch néven ugyanakkor az európai techno valamint house szcénában alapozta meg jövőjét olyan kiadványokkal mint az Opa vagy a Der Alte. A következő néhány percben ezzel a sokoldalú előadóval váltunk pár szót a live szettjéről, a hippikről valamint a dán zenei szcénáról:

 

Mesélnél nekük a live szettedről és a technikáról?

Abletont használok, megpróbálok a lehető legkevesebb eszközzel megvalósítani mindent. Nem szeretem a sok holmit vonszolni magammal, eléggé lusta vagyok. Van egy kontrollerem, használok egy iPadet amiről az Abletont futtatom. Ezen felül van egy csokor VST-m de legtöbbször átalakítom a dolgokat WAV-ba megpróbálom leegyszerűsíteni. Aztán van még egy vastag master plugin is, ez kifejezetten a liveokhoz készült. Egyszerűnek kell lennie, hogy ha ittas vagyok akkor is tudjam működtetni. Az emberek szórakoznak, megőrülnek. Nem akarok a dolgaim körül állni és intellektuálisnak tűnni. Élvezni akarom amit csinálok. Már 20 húsz éve csinálom ezt de még mindig kell ez az energia és ez a szellem. Ha túl lenne bonyolítva egyszerűen csak nem működne.

Melyiket szereted jobban, liveozni vagy DJzni?

Teljesen más mindkettő. Szeretem a liveot, főként művészi szempontok miatt, szeretek tesztelni különböző dolgokat. Az egész live tulajdonképpen egy kiadatlan egész. Érdekes mikor azon dolgozol milyen lesz az egésznek az elrendezése, milyenek a hangok. De ugyanúgy élvezem a DJzést is, játszani a különböző megjelenéseket meg ezt az egészet. Azt hiszem gyakran be vagy skatulyázva, be vagy határolva azok közé a trackek közé amiket kiadsz. Na ez a különbség a kettő közt. Mert a live szett igazából egy folyamatban lévő munka számomra.

Milyen a dán zenei szcéna?

Elképesztően kommersz, ami rendben is volna, de összesen kettő klub van ami az undergroundnak maradt fenn. Az underground önmagában elveszettnek tűnik. Az underground határai régebben kimerültek abban, hogy egy bizonyos felvételt csak valahol és valamikor hallhattál. Az undergroundot többé nem tudod meghatározni elérhetőség szerint. Stílusként kell meghatározni és én nem szeretem a stílusokat. Életmóddá vált, valami bizonytalanná, mintsem egy tényleges érdeklődéssé. Rengeteg ember tudomást sem vesz a jó zenékről mert azt hiszik nem esik bele abba a kategóriába amit szeretniük kellene.

Melyik volt a legérdekesebb kollaboráció az eddigiek közül?

Elég vicces, mert a Kölsch track az All That Matters Troels Abrahamsennal, mert itt dániában ő egy szupersztár. Ez nekem egy nagyon nagy dolog volt, hogy együtt dolgozhattam vele egy felvétel erejéig. Maga a track is valószínűleg az egyik legfelkapottabb zene amit valaha csináltam. A múlt héten aztán elárulta, hogy a vocal tulajdonképpen a gyerekeiről szól. Ez az ami miatt ennyire érdekes egy vocal, mert elmondhatsz egy szorit amit mondjuk csak a hangszerekkel vagy pusztán a zenével nem tudnál. Rendkívül izgatott voltam és meg kellett hallgatnom újra a felvételt. Ezért tartom ezt nagyon izgalmasnak és egy kihívásnak de még rendkívül sokat kell tanulnom. Még így húsz év után is ugyanúgy feldob ez az egész.

A tánczene mint irányzat, ha szabad így fogalmaznom egy “eldobható”, nem igazán időtálló kultúra. Szerinted fontos megnevezni a trackeket?

Mindig is az affektív zenékben hittem. A legnagyobb inspirációkig egészen Robert Hoodig és Mad Mikeig kell visszamennünk. Úgy gondolom ha beleadsz egy kis szeletet a lelkedből a zenédbe, akkor az a zene fenn is fog maradni. Valójában ez az amiről az egész Kölsch project szól. A trackek mind kapcsolatban állnak a gyerekkorommal, tehát ez valamiféle biográfia egészen onnatól kezdve mikor még kölyök voltam. Régebben néztem egy sorozatot melynek címe Der Alte volt, Loreley pedig egy szikla volt nem messze onnan ahol felnőttem.

Melyik a kedvenc helyszíned?

Nos, ezek sosem a szokványos helyek. Nem a Panorama bar vagy a Berghain. Egyik kedvencem a berlini Ritter Bützke volt. Egy öreg házikó és ami a legjobb volt az egészben, az ott lévő nem szokványos társaság, hogy úgy mondjam, mindenki a szokásosnál jobban elengedte magát. Volt az udvaron egy ugrálóvár és mindannyian magukon kívül voltak, volt aki fel akart mászni a várfalra. Erről szól az egész, én nem szeretem ha az emberek csak úgy állnak körülötted. Nekem ezt jelenti az, hogy bulizunk.

Tanácsok a feltörekvő producereknek?

Csinálj valami mást. Probálj valamit változtatni a világon. Fejezzük be az utánzást. Állj félre. Rengeteg unalmas szar zene van forgalomban. Én nem azért írom ezeket a zenéket, hogy sláger legyen belőlük hanem mert úgy gondoltam érdekesek lesznek.

Csinálnál valamit másképp?

Őszintén szólva nem tudom. Azt hiszem talán az lehet a különbség, hogy én Christianiában nőttem fel, egy koppenhágai hippi közösségben. Felfogásom arról, hogy mi is a normális, úgy gondolom különbözik másokétól hiszen nekem ez az ami szokványos. Nem tudom, mi is az amit csinálok és itt ez a lényeg!

2 komment

Címkék: kölsch

London Calling Vol. 3 – Best Of 2012

2013.01.08. 13:39 :: f.marci

SW4 Weekender

 

It’s all gone Pete Tong @ Electric Brixton

Erős túlzás azt állítani, hogy egy augusztus végi rendezvényről történő publikálás jelenleg aktuális lenne. Ennek ellenre úgy érezem okkal vártam eddig és nem okozok csalódást azzal, hogy a sorozat harmadik epizódját csak most teszem nyilvánossá. Sajnos időm nem engedte, hogy mindent időben feldolgozzak és főleg, hogy mindenhova eljussak ahova szerettem volna. Persze jártam jónéhány helyen viszont úgy gondolom felesleges egy vagy több helyszínt kétszer, netán többször bemutatni. Előfordult olyan éjszaka is ahol zeneileg egy felejthetetlen élményben lehetett részünk – aki meghallgatta John Digweed nemrég megjelent Live In London albumát azt hiszem tudja miről beszélek – viszont a klubról magáról, avagy ebben az esetben  főleg a szervezésről pozitívumot egyáltalán nem tudnék írni. Amiről most olvashattok az tulajdonképpen egy kétnapos fesztivál második napján megrendezett buli egyik – valójában SW4 Festen ahány sátor annyi afterparty, ha szabad így fogalmazni – hivatalos afterpartyja.  Ez volt az a rendezvény ahol minden klappolt így az elmúlt év számomra legjobbjáról lesz szó:

Az EB bejárata:

001.jpg

2012. augusztus 26. vasárnap. Gyönyörű napsütéses nyár végi idő … Lófaszt! Szél, szakadó eső de ezek az elvetemült angolok így szeretnek fesztiválozni :) Ez persze az esti partyn már senkit nem zavart, mivel az Electric Brixton nevű komplexum adott otthont a zenés-táncos mulatságnak, mely valójában egy színházból átalakított rendezvényközpont, de ne szaladjunk ennyire előre. 

A helyszínről nagyvonalakban: a dél-londoni Brixton városrész részletezésébe itt most nem szívesen bonyolódnék bele, maradjunk annyiban, hogy rendkívül könnyen megközelíthető viszont nem túl biztonságos, főleg éjszaka. Az épület maga „fénykorában” színházként funkcionizált azonban ma már elsősorban rendezvényözpont és színpadi előadások csak elvétve fordulnak elő – olyannyira, hogy személy szerint nem is tudok ilyenről az elmúlt évekből. Ebből adódóan a helyszínnek van egy olyan atmoszférája ami utánozhatatlan. Itt történt meg velem az hosszú idő után, hogy mikor beléptem percekig csak nézelődtem jobbra-balra és próbáltam feldolgozni azon ingerek sokaságát ami egyszerre ért. A tánctér mélyebbre süllyesztve – valószínűleg korábban itt lehettek az első sorok – egy sorral feljebb a bárpult az épület teljes szélességében amely előtt szintén rengeteg hely maradt táncolni. Jobb- és bal oldalon is lépcsők vezettek a karzatra ahol szintén kényelmesen el lehetett férni és aki épp pihenni akart az pedig le tudott ülni a két oldalon meghagyott, egyébként rendkívül tágas és kényelmes beépített bőr ülő alkalmatosságok egyikén. Előtted kartámasz mely ezesetben sörtartóként funkcionizált, de azt hiszem esetünkben ez megbocsátható :) Hang- és fénytechnikai szempontból minden tiszteletem a szervezőké! Nem vagyok hangtechnikus de egy ilyen légteret hangokkal úgy „megtölteni”, hogy mindenhol élvezhető legyen biztos nem egyszerű meló, mégis sikerült.

Kép a galériáról:

002.jpg

A fényekről pedig inkább az alább linkelt képek és videók beszéljenek mint a szavaim. Végül de nem utolsó sorban az a nem elhanyagolható szempont kerül a következőkben boncolgatásra, amiről a korábbi beszámolók kapcsán még nem volt szó: lányok! Londonban először tapasztaltam azt bulin amit megjelent férfitársaim és én is nagy örömmel konstatáltam. A tánctéren lévő többezer fő első ránézésre majd a karzatról jobban megvizsgálva másodjára is hemzsegett a gyengébbik nem képviselőitől. Nincsen róla megerősített forrásból származó információm de a közönség kb. fele egészen konkrétan jobbnál jobb és szebb csajokból tevődött össze. Nos én a zenehallgatás mellett konkrétan egész este nézelődtem. Nem újdonság, hogy ha a hölgyek külsejét boncolgatjuk és erről esik szó akkor az „angol” mint melléknév és a „csinos” mint jelző konstellciója a lehető legritkábban fordul elő egy összetett mondaton belül. Itt kicsit változott a nézőpontom és sajnos azóta sem fordult elő ilyen eset más klubok falai közt sem.

A helyszín belülről:

003.jpg

Az éjszaka zenei felhozatala elég vegyesre sikeredett, viszont pont emiatt volt sokkal érdekesebb egy átlag bulinál. 23:00-kor kezdett és 00:15-ig zenélt Dan Pearce, vagy ahogy többen ismeritek Eats Everything. Az ő játékáról sikerült lemaradni, lévén kicsivel éjfél után érkeztünk a helyszínre. Néhány héttel korábban hallhattam a szettjét az Exit Festival első napján, de nem nyerte el tetszésem így emiatt annyira nem is bánkódtam. Mikor beléptünk a színházba már Scuba állt a lemezjátszók mögött, és az igazat megvallva leginkább ő volt az akire elsősorban kíváncsiak voltunk. Mr. Rose nevével először a tavalyi év végén találkoztam, mikor is Adrenalin címet viselő EP-jéről az est másik fellépője, Sasha előszeretettel pörgette a címadó tracket. Utánanéztem zenei munkásságának, ami több mint fél évtizedre visszavezethető. Ezalatt sikerült három szerzői albumot is megjelentetnie, a legújabbat idén ami a Personality címet kapta. Az Adrenalin után elkezdtem több figyelmet szentelni neki és nagyon vártam az előbb említett lemezt is ami szintén nem okozott csalódást. Ebből valamint a  februári BBC Radio One-on hallott Essential Mixből már kaphattunk egy képet mire is számíthatunk tőle előben. Nos, nemhogy megfelelt az elvárásaimnak még felül is múlta azokat! Elsősorban house zenékre épített itt ott a Personaltyn hallott törtebb, experimentálisabb betétekkel tarkított szettet hallottunk ahol felcsendült egy-két sláger is. Arról, hogy hatalmas Dubfire rajongó volt egy sanda gyanúm ami itt aztán be is igazolódott olyan trackek formájában, mint az Oliver Huntemannal közösen megírt sötét techno klasszikus a Dios vagy Hawtin Spastikja ugyancsak Dubfire remixben, sőt mindezek közvetlen egymás után! A másfél órás blokk utolsó harmadában azán megszólalt még a The Hope és az Adrenalin is majd a kellemes levezetés után átadta a lemezjátszókat Sashának. 

Scuba:

004Scuba.jpg

Nem mondom, hogy nem hallgattam volna tovább Scuba szettjét de az aznapi fesztiválon rögzített Sasha liveot hallgatva a walesi is igencsak ígéretes csemegékkel kecsegtetett. Többször leírtam már a pozitív véleményem Coe utóbbi másfél-két éves tevékenységéről, így most ezt engedelmetekkel kihagynám, akit érdekel ne legyen rest visszaolvasni korábbi cikkeimet! Az egy dolog, hogy nem sejtettem, hanem konkrétan tudtam mire is számítsak vele kapcsolatban. Ismét tökéletesen szelektált és fantasztikusan felépítette a szettet, minden egyes tracknek megvolt a helye és a miértje. Itt is tolt néhány azóta is keresett ID-t és nem maradhadtak el a nappali fesztiválon elővett klasszikusok sem. Hallhattuk többek közt az Electric Rescue Dope-ját, az idei év egyik felfedezettjétől Daniel Dextertől a Sirens-t vagy a 2012-es év számomra abszolút No.1 house singlejét Kölsch feat. Troels Abrahamsen - All That Matters-ét majd a legvégén megszólalt az akkor friss és ropogós Hot Chip – Flutes Sasha remixe is. A legtöbb előadó, főleg a house szcénában sokkal jobban ki tud teljesedni egy hosszabb szett alkalmával. Elsősorban Sashát is ezek közé sorolnám de hallottam már tőle olyan több órás liveot ahol nem jött át amit igazából mutatni akart. Viszont ez a másfél óra is azt bizonyította, hogy rövidebb idő alatt sem csak az a „lerakom a kötelező fesztivál szettet és hazamegyek” típusú DJ.

Sasha:

005Sasha.jpg

A következő fellépő Dyed Soundorom volt aki nemcsak szármzása miatt – az egyetlen nem brit fellépő volt az est folyamán – lógott ki kissé a sorból. A francia ugye elsőrban deep house remixer és producer aki egész korrekt zenékkel kezdett de aztán úgy vettem észre, kicsit megtört a lendülete. Visszább vett, kellemes housekat néha kicsit techhesebb dolgokat játszott amibe bele illesztett pár saját remixet is. Végül is hallgatható volt csak az időzítéssel akadt a probléma, lévén hogy 03:15 és 04:30 közt játszott én kicsit erősebbre számítottam tőle. Ezalatt volt időnk kicsit leülni, inni egy jéghideg cidert és készíteni néhány remek képet a galériáról amik közül néhány alább majd látható lesz.

2 kép a helyszínről:

006.jpg

007.jpg

Fél 5 magasságában érkezett az Essential Mixek házigazdája, Pete Tong. Őszintén szólva sosem hallottam még élőben és mixet is csak több évre visszamenőleg sikerült megfülelnem így semmi különlegeset nem vártam tőle, egy slágeresebb house szettben reménykedtem amibe pár track erejéig bele akartam hallgatni majd megköszönni a lehetőséget és a remek bulit végül hazaindulni. Ehhez képest olyan pozitív élményben volt részem, amiben már nagyon régen nem. Az elejétől fogva érezhető volt a profizmus és a hazai közönség előtti bizonyítani akarás. Remekül összerakott, fantasztikusan szelektált  egy óra volt, olyan jól táncolható, lendületes és végig dallamos house trackekkel fűszerezve. Martin Buttrich – Full Clip című himnuszát hallgatva egyszerűen nem találtam a szavakat, sok mindenkitől vártam buliban csak épp Pete Tongtól nem. Amikor felrakta elszabadult a pokol, mozgosítottuk még utolsó energia tartalékjainkat és a maradás mellett döntöttünk.

A party eredetileg reggel hatig volt meghirdetve, de mi a biztonság kedvéért és főleg a sorbanállás elkerülése végett fél hat magasságában az indulás mellett döntöttünk. Arról nincs információm, hogy végül tovább tartott-e a rendezvény, de mikor mi indultunk akkor még bőven meghaladta a félházat a bent táncoló emberek létszáma. Hosszú idő után ez volt az a buli amikor aznap nem kellett dolgznom és másnap reggel sem kellett azon aggódni, hogy vajon el fogok-e aludni a munkahelyen vagy sem.

Ezzel a bejegyzéssel búcsút intek a rovatnak és az olvasóknak mivel elhagytam Nagy-Britannia fővárosát és hazaköltöztem. Remélem sikerült betekintést nyújtani a londoni nighlife egy apró szeletébe és többeket sikerült meggyőzni arról, – ha esetleg még másnak nem sikerült volna – hogy Berlin után avagy mellett London is megér egy misét azoknak akik egy hosszú hétvége vagy akár egy hét erejéig nem mint turista látogatnának a városba. A következőkben mással találkozhattok, remélem gyakrabban és hasonlóan avagy nagyobb sikerrel!

Videók megtekinthetők a Youtube csatornámon:

ITT

Szólj hozzá!

Címkék: london pete tong scuba

Interjú – Pan-Pot

2012.12.30. 11:51 :: primate

Bár a zenéteket nem lehet egyértelműen behatárolni, néhányan mégis megpróbáltak benneteket jellemezni. Kritikusok írták, hogy elmossátok a határokat techno és house között, és a zenétek tartalmaz egy jó adagot az úgynevezett berlini minimal technoból. Ezzel az állítással egyetértetek?

Tassilo: Ez tulajdonképpen egész jól körbehatárolja a zenénket. A minimaltechno világából érkeztünk, még ma is szeretjük ezt a stílust, de a fellépéseink alatt a közönségnek a techno és house szélesebb spektrumát szeretnénk bemutatni. Természetesen ez függ attól is, hogy hol és mikor zenélünk. Egy buliban a strandon, vagy a kisteremben a berlini Watergate-ben inkább azt várják tőlünk, hogy tech-house-t játszunk, ezzel ellentétben, viszont ha fesztiválon vagy nagyobb színpadon zenélünk, szívesesen dobunk be több technot.

Thomas: Ha több mint három órát zenélünk, természetesen fontos, ha több stílusba is belenyúlunk.

Mesélnétek nekünk a kezdetekről? Mi volt az első lemez, amit megvettetek, a kulcsmomentum, amikor azt gondoltátok: zenéket akarok írni! Jobban, mint bármi mást a világon!

Thomas: Az első kazetta egy Thunderdome volt. Egy lengyelpiacon vettem, valahol Észak-Németországban. Tiniként kicsit más volt a zenei ízlésem. De ez mindig valami elektronikus zene volt :)

Tassilo: A legelső lemez, amit megvettem „Midfield General – Coatnoise” című korongja, az egyik legkedvesebb techno klasszikusom. Igazából én később kezdtem el érdeklődni a techno után, mint Thomas. 18-19 éves koromig a hip-hopért rajongtam, egyáltalán nem szerettem a technot. Akkoriban kezdtem el klubokban dolgozni és zenélni, a Gigolo zenéjét hallgatva minden megváltozott. DJ Hell, Miss Kittin vagy Jeff Mills zenéi is közelebb vittek a techno világába. A szülővárosomban eltöltött idő, amikor először kapcsolatba kerültem a technoval, annyira intenzív volt, hogy nem tudnék kulcsmomentumot megnevezni – ez az egész folyamat nagyban befolyásolt.

panpot3.jpg

Igazi csapatjátékosok vagytok. Mikor éreztétek először úgy igazából egymás között az összhangot?

Thomas: Már akkor éreztem, mikor megittuk együtt az első Cuba Libre-t. Ez volt az a pont, mikor tudtam, hogy itt valakinek ugyanolyan az ízlése :) Nem igazán tudok visszaemlékezni egy bizonyos pillanatra – már a kezdetektől fogva jól megértettük egymást.

Tassilo: Én viszont határozottan emlékszem erre a pillanatra. Ez a SAE (School of Audio Engineering) Intézetben volt, ez volt a hangtechnikus iskolánk, egy nagyon nagyon nagyon kicsi midi-studioban. Programoztuk az ütemeket, a hangrendszert a végső határokig feszegettük, Ötpercenként jött be valaki panaszkodni. Csak a mi eléggé laza tanárunk figyelt bennünket az ablakból, miközben technora head bangeltünk a hangfalak előtt.

Megosztanátok velünk az eddig még be nem teljesült álmaitokat, már ami a karriereteket illeti?

Tassilo: Még mindig éhes vagyok a sikerre, nem elégszem meg azzal, ami van. Ha elégedett lennék, nem törekednék arra, hogy még többet érjünk el. Sok dolog van előttünk: zene, különböző projectek, ötletek és helyek, ahova menni akarunk.

Thomas: Pontosan így van, ahogy Tassilo is mondja.  

Honnan ered a Pan-Pot elnevezés. Van valami különleges jelentése?

Tassilo: Igen, a panoráma potenciométer rövidítése. Ez jutott eszünkbe, mikor a stúdióban valami nevet választottunk magunknak.

A facebookon külön rajongói oldalatok van. Mennyire tartjátok fontosnak a rajongóitokkal való kommunikációt, a szociális média használatát a mindennapi életben?

Thomas: Természetesen jól esik kommunikálni azokkal az emberekkel, akik egy hullámhosszon vannak velünk. De ezt az egészet nem vesszük túl komolyan, és néha meglehetősen nagy baromságokat is kipostolunk a facebookra.

Tassilo: A szociális média a promóció egyik előnyös eszköze lehet, de azért csínján kell bánni vele. A túl sok promóció nem jó, túl tolakodónak tűnhet. A youtubeot viszont úgy gondolom igen csak hatékonyan használjuk. Saját csatornánk van, és a saját zenéinket is elérhetővé tesszük az embereknek. Inkább így, mintha a dalokat a rapidshare-ről vagy más portálról töltenék le illegálisan.

panpot1.jpg

2009-ben jelent meg „Confronted” című zenétek nagyszerű visszhangot kapott a technoszcénában, sok művész szimpátiáját elnyertétek ezzel. Mondhatni, hogy innentől kezdve emelkedtetek fel úgy igazán. Mesélnétek egy kicsit erről a felemelkedésről, és ti ezt magatok hogyan éltétek meg?

Tassilo: Igen, azt a zenét jól fogadták és ez biztos, hogy sokat segített nekünk. De mi már egy kicsit régebb óta foglalkozunk zeneírással, és eddig egyszerűen mindig minden csak egyre tovább fejlődött. Nekünk nem volt egy olyan megaslágerünk, ami hirtelen a semmiből a csúcsra juttatott volna bennünket. Próbáltunk folyamatosan fejlődni és javulni, egy bizonyos minőségi szintet hozni. Úgy gondolom, hogy alapjában véve ez a szimpatikusabb út.

Eközben további saját megjelenésekkel jöttetek elő, és sok más művész számára készítettetek remixeket. Honnan merítitek az inspirációt és a kreativitást, ha zenét írtok? Egy track megírásában mindketten részt vesztek, vagy egyes zenéknél nagyobb valamelyiketek befolyása?

Tassilo: Úgy gondolom, inspirációt bárhonnan lehet szerezni, például más művészek, városok, kultúrák által. A hangok akkor állnak össze, ha elkezdünk vele kísérletezni a gépeinken. Az aktuális napi hangulatom nagy szerepet játszik nálam.

Thomas: Leggyakrabban együtt dolgozunk, de néha egyikőnk elkezdi a saját ötlete alapján, majd közösen befejezzük.

Melyik a kedvenc zenétek?

Tassilo: Schatrax – Mispent Years

Thomas: DJ Hyperactive – Wide Open

Jelenleg a techno / tech house-szcéna egyik legnépszerűbb előadói vagytok, sok ember felnéz rátok. Korábban voltak példaképeitek? Vannak még ma is?

Thomas: Természetesen. Sok a példaképünk, vagy akiket egyszerűen csak jónak tartunk, különösen hangzásban. És ők nem feltétlenül a „nagy” nevek.

Hétvégenként úton vagytok, és leggyakrabban többször is felléptek. Mi történik hét közben? Hogy kell elképzelnünk nálatok egy hetet? Hogyan rázódtok vissza a mindennapokba, és mivel tudjátok magatokat a legjobban kikapcsolódni?

Tassilo: Hét közben leginkább a stúdióban tevékenykedünk, most például különösen sok új zenén dolgozunk. Legjobban sportolás közben tudok kikapcsolódni. Nagyon fontos számomra, hogy minden nap lazítsak, és erre remek lehetőséget nyújt a sport.

Thomas: És időről időre interjúkat adunk.

A legtöbb helyszín, vagy fesztivál, ahol zenéltek, leggyakrabban nagyon jó látogatottsággal bír. Mit szerettek inkább: a klubokat vagy a fesztiválokat? A dj élet, az azzal járó sok utazással olyan élet, amire mindig is vágytatok, vagy valami még hiányzik? Milyen fontos számotokra mindeközben a mobilee-család?

Tassilo: Úgy gondolom, hogy a klubfellépéseknek és a fesztiváloknak is megvan a maga varázsa.

Thomas: Igazából soha nem képzeltem el semmit. Egyszerűen csak tettük a dolgunkat és örülhetünk annak, hogy ez bejön az embereknek. A Mobilee-nek természetesen nagy szerepe van ebben, és a kezdetektől fogva támogattak bennünket.

Készültök külön a dj szettjeitekre? Mi a szereposztás a fellépéseken, klasszikus back to backet játszotok?

Tassilo: Általában mindig back to backezünk, és a szettjeinket mindig további eszközökkel vagy kis élő trükkökkel színesítjük.

Thomas: Megbeszéljük, hogy mit fogunk játszani, természetesen más egy klubfellépés, mint egy fesztivál. Helyi szokásoknak megfelelően készítjük elő a szettünket, ha van lemezjátszó, akkor szívesen viszünk magunkkal néhány bakelitet is, ami nem jelent meg digitálisan.

Köszönjük az interjút. Egy utolsó kérdés: mit várhatunk tőletek a jövőben?

Thomas: Sok jó zenét és fellépést, erről van szó.

Tassilo: Köszönjük az interjút!

Forrás: tonight.de, house2electro.de

 

Szólj hozzá!

Címkék: pan pot

15 éves a Perlon – kiállítás és pop up store Berlinben

2012.12.26. 23:44 :: primate

A Perlon világában, akik konzekvensen elhatárolódnak a digitális megjelenésektől, a zene mellett a hanghordozók külalakja is nagy jelentőséggel. Ez a koncepció, amióta Chris Rehberger  (aki Németország egyik legbefolyásosabb grafikusa), Markus Nikolai és Thomas „Zip” Franzmann 1997-ben, Frankfurtban megalapították a kiadót. A tizenöt éves jubileumot nem egy nagy bulival kívánják emlékezetessé tenni. December elején nyílt egy kiállítás Berlinben, ahol az eddig megjelent 93 Perlon-lemez borítóját is látni lehet. Néhány kilométerrel arrébb, Rehberger kreuzbergi irodájában Perlon pop-shopot rendeztek be, ahol a kiadó limitált kiadványai mellett exkluzív jubileumi pólók és egyéb kiegészítők kaphatóak. Gratulálunk!   

Kiállítás: nyitva április 7-ig, minden szombaton 12 és 18 óra között. Bureau Müller, Alte Schönhauserstr. 35, 10119 Berlin

Perlon Pop-Shop: hétfőtől péntekig 10-18 óra között. Double Standards, Wrangelstr. 66A, 10997 Berlin

perlon.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: berlin perlon

GEMA – Felfüggesztik a tarifareformot

2012.12.21. 12:47 :: primate

Többezer klubtulajdonos lélegezhet fel: egy példátlan, hónapokon át tartó tárgyalássorozat eredményeképpen a Zenei Szervezők Egyesülete (Bundesvereinigung der Musikveranstalter) elérte, hogy a GEMA lemond a tervezett tarifamódosításokról, melyet áprilisban vezettek volna be. Így minden rendezvény, többek között klubok, diszkók, hotel- és vendéglátóipari egységek, tánciskolák, csarnokbulik, valamint utcabálok 2013-ban, a tervezett korábbi tarifák alapján rendezhetik meg zenés-táncos eseményeiket.

gema.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: gema

Beszámoló - Rave On Snow (első nap)

2012.12.16. 00:00 :: primate

Sajnos ismerősök/haverok közül senki sem jött, pedig októberben még úgy volt (ha mindenki jön), akár 15en is összejöhetünk, de mivel itt van a közelben csak elnézek rá :)
Mindjárt a jegyeket-karszalagokat váró sorban összepacsiztam néhány stuttgarti arccal, akik 10 euró mínuszba elsózták a 3 napos jegyet, jól kezdődik :) Persze kinn hideg van, úgy -12 fok, szóval sétálsz 200-300 métert és teljesen kijózanodsz.

ros.jpg

Végre enter, sokat nem kellett várni, egyből a pult, természetesen nem magyar árak, a kínálat szerintem kicsit szegényes, amolyan germán minimalista.
Olyan, h whiskey kóla vagy baki kóla (etc) nincs, lévén nem volt tiszta kólájuk, így egy captain morgan coke 10 eurót kóstált mivel a dobozos redbull kólával adták.Alapvetően hozzászoktam, hogy Ausztriában nem olcsó az éjszakai élet, de 2800 huf egy rumkóláért azért tényleg sok.
Amúgy a secu ellenőrzés egyenlő a nullával és mivel az emberek többsége nagykabátban van , így ezt-azt be lehet csempészni, akinek ilyen indíttatása van az túlképpen a sarki közért italkínálatát beviheti. Security amúgy teljesen jófej, bár lövésük sem volt, h hol van a taverne stage- Az üdülő faluban amúgy a hivatalos stage-ek mellett tengernyi egyéb bár, ami akár karszalag nélkül is látogatható és természetesen elektronikus zene pörög, szóval választék van bőven:) 
Közönségből tényleg mindenki megtalálható a müncheni sznobtól a berlini értelmiségin (vagy legalábbis magát annak hitt) „borostám van és felturbózott trendi sztk szemüvegem”, a nagyon kelet-német panelgettóson keresztül a török bogyóárusig mindenki, már ami a németeket illeti, Természetesen Ausztria is képviselteti magát, aztán kisebb számban hollandok, és még kisebb számban eltévedt olaszok és franciák.
Sajnos az első napon a hölgy-ffi arány úgy nagyon jópofán 30-70 % a ffiak javára, bár néha úgy éreztem, hogy kanbuliban vagyok, illetve amikor mellém került két rózsaszín nyúlnak beöltözött pelyhedző mellkasú zsenge huszonéves, akkor egy pillanatra enyhe buzizsúr feelingem támadt, hál Isten csak egy pillanatra.
Amúgy dívik a beöltözök egy állatjelmezbe ezen a feszten, a tömegben elvétve látni lehetett még pandákat, szarvast és banánokat (jó utóbbi kakukktojás).

Tulajdonképp a garage-ban és smirnoff loungeban mozogtam, mindkettő egymás mellett, a mélygarázsban lett kialakítva, alapvetően a tömeg tartotta a meleget, de inkább kabis, esetleg pulcsis idő, bár néhányan azért polóban nyomták, de ahhoz szerintem sokat kellett inni vagy/és egyéb tudatmódosítót nagyobb dózisban a szervezetbe juttatni.
Jut eszembe tudatmódosítók: az osztrákok híresek arról, hogy nagyon gallyra tudják magukat vágni, most mindenki konszolidáltan rágott-vicsorgott-grimaszolt-mesterséges mosolygott.

Éjfélig az általam teljesen ismeretlen Steve Hope rettentő jó kis szettet nyomott, részemről maradhatott volna ez az egész éjszaka, jó kis prog house, némi tech house és min house-al vegyítve, tényleg jóféle volt és örültem, hogy végre ilyen zenét hallhatok, mert otthon amelyik bulikban voltam, annak a zenei vonala kissé távol állt tőlem, Aztán jött a garage-ban Wankelmut, ami kicsit kommerszebbet tolt, át is fáradtam a smirnoffba, ahol szintén nem adta, egészen úgy f2ig, amikor eléggé alápakoltak (padre el ferenco), Háromnegyed háromkor aztán off, hiszen ma és azután is lesz nap :)

B

Szólj hozzá!

Címkék: rave on snow

RIP DJ Pierre

2012.12.14. 04:29 :: primate

djpierre.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: dj pierre

Interjú – Marcel Dettmann

2012.12.06. 12:27 :: primate

Abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy a berlini Berghain rezidense lehetsz. Sokak szerint a világ legjobb klubja, a legjobb hangrendszerrel. Efféle jelzőkkel mindig óvatosan kell bánni, de ennek ellenére kétségtelen, hogy a hely a világ egyik leghíresebb és legkedveltebb techno klubjának számít.

A Berghain minden kétséget kizárólag az egyik legnépszerűbb techno klub. Az, hogy a hangrendszer a legjobb, vagy az egyik legjobb lenne, igazából nem játszik szerepet. Minden esetre nagyon jól be van állítva. Az emberek mindig jól érzik magukat, és minden alkalommal nagyon örülök, ha ott lépek fel. Ez számomra fontosabb, mint bármilyen szuperlatívusz jelző.

Milyen elvárásokkal indulsz meg a többi klubba? Nem nehéz ezek után a Berghainhoz szokott igényekből lejjebb adni?

Nem, egyáltalán nem… Minden klub más és más, és sok más tényező is fontos szerepet látszik, mint például a helyszín, a város, az emberek és így tovább. Az igényeimet nem kell lejjebb adni, hiszen először ott nincsenek is. Egyszerűen meglepem magam, és akkor helyben döntöm el, mit fogok játszani.

Mi teszi számodra a Berghaint olyan különlegessé? Gondolok itt a pl. kiadóra, menedzsmentre. Neked mégis mélyebb belelátásod van, mint a közönséges vendégeknek.

Az emberek a Berghainban olyanok számomra, mint egy nagy család. 1999 óta vagyok rezidens, ez alatt az idő alatt természetesen jól kiismeri magát az ember. Ez az egész nem egyik napról a másikra lett ilyen sikeres, hanem évek hosszú, kemény munkájának gyümölcse. Számomra elsősorban a zene iránti lelkesedés, valamint az összes érintett által beleadott valami fontos különösen.

Dettmann.JPG

A zenéddel gyakran komor hangulatot festesz. Honnan ered ez a hangulat?

Ez egyszerűen csak jön belőlem. De valószínűleg a zenei gyökereim tehetnek róla.

Mik voltak azok?

Az elektronikus zenével nagyjából 1989-ben kerültem tudatosan kapcsolatba. Abban az időben sok szinti popot hallgattam, például Depeche Mode, The Cure, Anne Clark, Kate Bush zenéit. Később Front 242, Nitzer Ebb, amíg aztán 1992-ben megjelent a techno. Egy akkori osztálytársam testvére adott nekem egy maréknyi techno válogatást. Akkoriban számomra a legfontosabb Dj Motte „Klang der Familie” című zenéje volt. Abban az időben utaztam a először a barátaimmal berlini Tresorba.

A saját magadról elnevezett album („Dettmann”), ambient hangzást is magában foglal. Az elektronikus zenének az a fajtája mindig is hatással volt rád?

Rajongok az elektronikus zene minden fajtájáért!

El tudnád képzelni magadat, hogy filmzenét írj? Milyen stílusú filmet választanál?

Nagy kedvem lenne hozzá. Tudom, ez most nagyon közhelyesen hangzik, mert egy science fictiont szeretnék választani, mint amilyen például a Moon. Egy fotós barátomnak, Friedrike von Rauch-nak tavaly készítettem egy zenét a kiállítására. Most is együtt dolgozom Frank Wiedemann-nal (Ame), egy balett darabhoz írunk zenét.

Egy album az Ostgut Ton gondozásában, remixek Modelesektor és Fever Rey részére, már most jelentős zenei portfolióval büszkélkedhetsz. Miben változott a producerkedésed az első lemeztől máig?

Természetesen egyfajta evolúció, ami ott lezajlik. Több, mint tíz éve írok zenéket. Jobban mondva, tíz évvel ezelőtt kezdtem el azzal foglalkozni, hogy zenéket írjak. Akkor még nem gondoltam rá komolyan, hogy egyszer valamit ténylegesen meg is fogok jelentetni. Eleinte még nem állt rendelkezésre annyi lehetőség, mint manapság. Közben, az eltelt évek alatt sok tapasztalatot gyűjtöttem. Végezetül még mindig hallgatás után döntöm el, hogy egy track vagy egy remix megérint-e engem.

Közben számtalan remix felkérést is kapsz. Hogy reagálsz ezekre, és mire mondasz azonnal igent?

Minden alkalommal megtiszteltetésnek érzem, ha felkérnek remix készítésre. Izgalmas olyan bandákkal együtt dolgozni, mint például a Fever Ray, Junior Boys, vagy éppen a Modeselektor, mert nagy örömet okoz nekem, mikor különböző stílusú művészekkel dolgozhatok együtt. Hogy végül belevágok-e a remix készítésébe, abban az idő is nagy szerepet játszik.

Miben különbözik a remixkészítés a sima producerkedéstől?

Remixet kizárólag Ableton Live-on készítek. Saját zenék írásához dobgépeket, külső effekteket és szintetizátorokat is felhasználok.

Saját kiadód Marcel Dettmann Records néven fut. Miért volt fontos megalapítanod?

Abban az időben már nagyon sok zenét felvettem, valamint a Hard Waxban, egy berlini lemezboltban dolgoztam. Valahogy természetesnek tűnt, hogy saját magam is megjelenítsek zenéket.

A kiadódnál Norman Nodge és Wincent Kunth is megjelenéssel büszkélkedhet. Milyen kritériumok alapján döntöd el, ki jelentethet meg nálad zenét?

Eddig még csak olyan művészek zenéit jelentettem meg, akikkel barátok vagyunk. Mint például Norman Nodge és Wincent Kunth. Hozzájuk csatlakozik még egy művész barát. „Answer Code Request”-nek hívják és berlini. Végső soron remek zenéket szeretnék megjelentetni, ez azt jelenti, hogy más művészek felé is nyitott vagyok. Sokat utazom, és ezalatt állandóan érdekes demokat kapok.

Az online platformok, mint például a Soundcloud újabb lendületet hoztak. Hogy kezeled ezeket a nyilvános hálózatokat?

Ismerem persze mindegyiket, de visszafogom magam. A kevesebb néha több.   

Forrás: partysan.net, fudder.de

Szólj hozzá!

Címkék: berlin marcel dettmann berghain

Napi humor

2012.12.05. 12:45 :: primate

16 ezer eurós kérdés :)

berghain.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: berlin berghain

Film DJ Budairól

2012.12.04. 11:25 :: primate

A 2004-ben megjelent "DJ Budai Live - Funky Techno Roadmovie"-n található ez a kisfilm, ami bemutatja DJ Budait. Régi, archív felvételek nyomán bepillantást nyerhetünk a kezdeti időkbe (pl. Vasdisznó Szeged (1995), Dark Side (1995), Mayday (1996), Flört (1996), valamint a pályatársak beszámolóiból (pl. Sterbinszky, Chriss, NewL, Slam Jr) megismerhetjük Imi emberi tulajdonságait is.

 

Szólj hozzá!

Címkék: newl sterbinszky chriss kühl dj budai slam jr shane: 54

Napi humor

2012.11.29. 10:11 :: primate

Különös képre bukkantunk az Interneten. Felismeritek a két illetőt? Természetesen az összhatás kedvéért egy kis photoshopot is használtak.

orbangyurcsany.jpg

Szólj hozzá!

Szavazz az idei év legjobbjai a RA-n!

2012.11.21. 01:39 :: primate

A már évek óta teljesen érdektelenné vált DJ Mag szavazásánál reálisabb képet fest a Resident Advisor toplistája. Idén is leadhatjuk voksunkat arról, hogy kiket tartottunk az év legjobb liveact, valamint dj-inek. A szavazáshoz regisztráció szükséges.

resident_advisor.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: szavazás resident advisor

Napi humor

2012.10.30. 14:32 :: primate

cinema_hall_1.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: budapest cinema hall

süti beállítások módosítása